Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Király Erzsébet - Kovács Sándor Iván: Zrínyi Rómában
rnulust és Remust, amint a nőstényfarkas emlőivel játszadoznak; aztán Apollónt meg Laokoont két fiával, amelyeket Alexandrosz Polidórosz és a rbodoszi Arternidórosz kiváló szobrászok készítettek egyetlen márványtömbből. 1506-ban találták Titus palotájának romja alatt. Itt van még Venus szobra Cupidóval, aztán Kleopátráé és a gyermek Antoninusé, akit Hadrianus császár igen szeretett. Ezeket a szobrokat a San Martino de’ Monti mellett találták meg. A legutóbbi időkben pedig 111. Gyula Sixtus pápa kápolnájában, az oltár fölött megfesttette az Utolsó Ítélet képét a ritka tálentumú Michelangelo Buonarrotival; a konklávé termét stukkókkal és aranyozással díszíttette, a végébe pedig szépséges kápolnát készíttetett, és ezt is Michelangelo festményei díszítik; továbbá befedette a folyosót, amely a Belvederéhez vezet.” 4. A világi látnivalók felsorolását felesleges részletező kommentárral kísérnünk, hiszen az útikalauz negyedfél század eltelte után is jól használható kézikönyv az örök város falai közötti tájékozódáshoz. Az ókor, a reneszánsz és a barokk fontos építészeti emlékei ugyanis jórészt úgy maradtak ránk, ahogyan ezeket a guida a XVII. század harmincas éveivel bezáróan megörökíti. A Cinquecento, illetve a Seicento első harmadának pápái: III. Pál, V. Sixtus, V. Pál, majd VIII. Orbán kitűnő művészekkel dolgoztattak. 1636-ra az antik szentélyek vagy ókeresztény bazilikák fölé épült templomok már rég megkapták rendszerint barokk kiképzésüket; félszázada állott már a Jézus Társaság legelső szentegyháza, Vignola és Giacomo della Porta II Gesúja, a barokk mintatemplom is; az új San Pietro ugyancsak felszentelve, s 1613 óta előtte emelkedik Carlo Maderno nagy szökőkútja; a Piazza Navona azonban még üres (így ábrázolja guidánk metszete is): Domitianus egykori stadionjában szerdánként zavartalanul hullámzik a vásározó tömeg; s rég állottak az olyan világi palota-csodák is, mint a Cancelleria, a Palazzo Farnese vagy a Palazzo Spada. Az ifjú Zrínyi, miután Senkviczi kanonokkal bejárta a főtemplomokat, sokszor megszemlélhette Róma városának építmény-hírességeit. Bízvást állíthatjuk ezt akkor is, ha műveiben nem maradt sok nyoma annak, amit biztosan látott. Idézhetjük például A vitéz hadnagy joggal itáliai élményekre visszavezethető megjegyzését a régi rómaiakról, „azkiknek statuáit és képeit most is csudául nézzük.” Ha feltekintünk a Palazzo Spada homlokzatának emeleti fülkéiben elhelyezett szobrokra, amelyek az antik Róma nagy személyiségeit: Traianust, Pompeiust, Fabius Maximust, Marcellust és Caesart ábrázolják, látványos illusztrációt is találunk Zrínyi utalásához. Csakhogy e szobrok a XVI. században készültek, márpedig Zrínyinek alkalma nyílott megcsodálni az antik művészet olyan alkotásait is, aminők például a Campidoglión láthatók: Marcus Aurelius bronz lovasszobrát vagy a márványból kifaragott Castort és Polluxot, az isteni testvérpárt, lovaikkal együtt. A guida a Campidoglio palotáit és szoboregyüttesét szép metszettel is bemutatja. Az útikönyv és a Palladio-fiiggelék ismeretében az sem csak merő találgatás, hogy 39