Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 4. szám - Szilágyi Miklós: Adatok a sárközi népművészet felfedezéséhez

Jelentősebb, jóllehet nem ismerjük részletesen, Hogy volt-e érdemleges hatása az ipar és a háziipar „műremekeit” összegyűjteni szándékozó kezdeményezésnek. Valószínű, hogy az iparosokhoz intézett felhívás is töredékesen valósult meg. Közvetve a valószínűleg igen szerény helyi visszhangot bizonyítja az is, hogy Ács Lipót a pécsi Zsolnay-céget is felkérte az eladási szándékú anyag-bemutatásra. Az 1898. április 19-én keltezett szállítólevél bizonysága szerint 102 darab díszkerámiát küldött a Zsolnay-gyár ilyen célra, és 386,77 Ft érték visszaigazolását kérte. A sárközi szőttesek eladási célú gyártásának megszervezése szintén szerény hatású lehetett, és ennek következménye volt, hogy a múzeum megnyitása után jó néhány évvel változatlanul szükség volt a Gazdasági Egyesülettől átvett kollekcióra; azt is a rendelés-felvétel lehetőségét emlegetve állították ki, ahogy az 1899-ben összegyűjteni szándékozott anyagot szerették volna.

(Ács Lipót a sárközi népművészeti műhelyek szervezéséért.) A vizsolyi születésű Auerbach Lipót 1889—1893 között a Képzőművészeti Főiskola rajztanárképzőjében tanult, majd 1895-ig Lotz Károly festőiskolájában folytatta művészi tanulmányait. Egyéves sümegi tanárkodás után került Szekszárdra, az újonnan szerveződő állami főgimnáziumba. 1896—1912. között végezte Tolna megyében szerteágazó, tényleges jelentőségéhez mérten még nem méltányolt alkotó-művészi és művészetszervezői munkásságát. Ez alkalommal nem foglalkozunk keramikusi munkásságával, mert az általa tervezett műtárgyakat nem ismerjük, csupán kiállítási sikereiről, a szekszárdi Steig-féle kisipari műhely eredményes menedzseléséről és művészi irányításáról vannak adataink. És nem méltatjuk néprajzi munkásságát, a saját korában már-már legendás hírű sárközi népművészeti gyűjteményét, melyről valamelyes képes ad A magyar nép művészete című Malonyai Dezső-vállalkozás Sárközt bemutató kötete. Ennek teljes sárközi rajzanyagát Ács Lipót rajzolta-festette, s a fotózott tárgyak vagy magángyűjteményének, vagy a Kovách Aladárral (i860—1930), a szekszárdi múzeum néprajzi osztály-őrével közösen összegyűjtött múzeumi gyűjteménynek a darabjai voltak.

A sárközi népművészet alkotó továbbfejlesztésének, továbbéltetésének programját: a polgári igényeket szolgáló tervezést, a műhelyszervezést, a paraszti művészkedés exportképes háziipari tevékenységgé formálását a hagyomány tárgyainak „megmentésével” azonos értékűnek gondolta Ács Lipót. Anélkül, hogy ennek a programnak művészi értékét és társadalmi jelentőségét mérlegelnénk (nem is tehetjük, hisz az Ács-tervezte tárgyakat nem ismerjük), az egykorú értékeléseket idézzük a műhelyszervezést célzó törekvésekről.

A „műhely” megszervezésének a különböző forrásokból következtethető időpontjai körül akad némi, nehezen feloldható ellentmondás. Élete vége felé önéletrajzában leírta Ács Lipót (gépiratos másolata a szekszárdi múzeum adattárában: 65—77. ltsz.), hogy 1902-ben tanfolyamot szervezett a Sárközben, mert már csak 5 olyan öregasszonyt talált, akik ismerték a „fékető”-hímzés technikáját, majd 1903-ban Öcsényben ,,egy háziipari munkatelepet” létesített. Itt „ezen öreg asszonyok által betanított fiatal nők dolgoztak”. (Leírja a továbbiakban, hogy a munkatelep „a mostani háború kitöréséig, 1919-ig működött”, de Budapestre helyezése — 1912 — után szinte kizárólag női dísztáskákat készítettek fekete selyem alapon fehér hímzéssel; távol lévén, nem vállalhatta tovább a bonyolultabb hímzések tervezését és a munka folyamatos irányítását.)

19