Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 4. szám - Szilágyi Miklós: Adatok a sárközi népművészet felfedezéséhez

Ez az 1902—1903-as kezdő időpont vagy az emberi emlékezet gyarlóságá­nak „következménye”, vagy figyelemre alig érdemes, éveken keresztül eredmény­telen kísérletek kezdete csupán. Az egykorú helyi újságok ugyanis az Ács Lipót tervezte hímzéseknek csak néhány évvel későbbi sikereit regisztrálták. 1906 nyarán a szekszárdi múzeum népművészeti gyűjteményét tanulmányozta Juhász Árpád festőművész, és lelkes dicséreteit a Közérdek is idézte (1906. jú­lius 21/5.): „a sárközi főkötök hímzései és a régi bíbor végek meg jegy kendők színharmóniája valósággal elragadták... úgy teknikai kivitel, mint a kompozíció tekintetében a valóságos művészetnek legmagasabb fokán állanak; szerinte sem Magyarországon másutt, se a külföldön a nép ehhez fogható művészeti terméket előállítani nem képes”. A híradáshoz azonban hozzáfűzte a hírlapíró a maga saj­nálkozását: ez ideig hiába kísérletezett a sárközi „varróasszonyoknál” a múzeum néprajzi osztályának őre (vagyis Kovách Aladár) és Ács Lipót, „hogy művésze­tüket egyéb női ruhadíszítésekre is fordítsák és értékesítsék”. Két esztendő múltán is arról tudósít a Közérdek (1908. márc. 14/4.), hogy (név szerint felsorolt!) úrleányok és úrnők hímezték az Ács Lipót tervei alapján összeállított kiállítási kollekciót, melyet „az Országos Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság megrendelése folytán a londoni magyar kiállításon fognak ki­állítani és elárusítani »Tolnamegyei sárközi hímzések;« czím alatt”. A mintaraj­zokat — írja a lap tudósítója — Ács rajzolta, és ő adta a szükséges anyagot is. A hímzések „a sárközi gyönyörű főkötő, jegykendő, halotti vánkoshéj-hímzések mintáinak modern úri dísztárgyakra, a modern iparművészet követelményei sze­rint való alkalmazásával készültek”. Ebben az évben rendkívül megélénkült Ács Lipótnak a sárközi hímzések magyarországi és külföldi megismertetése érdekében kifejtett tevékenysége: egy­mást követik a helyi lapokban a kiállítások, a népszerűsítő előadások és az ál­tala kieszközölt támogatások hírei. Az Iparművészeti Társulat 1908-as kiállításán 12 nagy táblát mutatott be Ács, melyeken a szekszárdi múzeum néprajzi osztályá­nak „legszebb sárközi gyűjteményeit... művészi tudással lefestette és lerajzolta” (Közérdek, 1908. máj. 2/4.). Az itt bemutatott hímzésmotívum rajzok szakmai sikerének egyik eredménye volt, hogy a kereskedelmi miniszter a Tolna megyei Gazdasági Egyesület kérésére, Ács buzgólkodása folytán 2000 Korona államse­gélyt utalt ki, hogy hímzőtanfolyamok szervezése révén „megmentsék a Sárköz eme specialitását a végpusztulástól”. Egy-egy tanfolyam indítását tervezték (újabb hírből tudjuk meg, hogy november 9-től három hónapig) Szekszárdon, il­letve a Sárköz egyik falujában, ahol „e technikára az ehhez még értő 8—10 asz­­szony által 40—50 nőt” fognak tanítani. A tanfolyamok szervezője a régi motí­vumokat használja fel, és „készíttet ezekből fehér és fekete fátyolszövetre női ruhadíszeket” (Közérdek, 1908. okt. 10/3.; okt. 24/4. és Tolnavármegye, 1908. okt. 11/2.). 1909. február 20-án a budapesti Iparművészeti Múzeumban tartott előadást Ács Lipót a Sárköz népművészetéről, és bemutatta gyűjteményét: „Sárköz régi bíborvégeit, gabócáit, rececsipkéit, hímzett ingeit és különösen a gyönyörű fátyol­hímzéseket”. Mind a hímzések, mind pedig a sárközi kisleánykák ugyancsak be­mutatott figurális és díszítő rajzainak gyűjteménye feltűnően nagy tetszést váltott ki az előkelő hölgyközönség körében. Szólott ezen kívül Ács „a háziipar fejlesz­20

Next

/
Thumbnails
Contents