Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Szilágyi Miklós: Adatok a sárközi népművészet felfedezéséhez
E czélból minden egyes sárközi község részére egy nagy tábla fog rendelkezésre állani, melyen igen kívánatos lenne ha a vezetése alatt levő község lakosai által előállítatni szokott, lehetőleg minden fajtabéli és mintázatú szőttes helyet foglalna. Ennélfogva ezen nemes, gyakorlati és közhasznú irányú czél előmozdítására a község mint erkölcsi testület, mely erkölcsi súlyánál fogva hatni képes, — van hivatva leginkább, s főképpen pedig ennek értelmi vezetője; tehát a következőkre bátorkodom a t. Jegyző úr becses támogatását felkérni: i. Illetékes közegével a szőttes készítésével foglalkozókat felhivatná, hogy a múzeumba leendő kiállíthatás végett kiki a saját mintáiból minden szőni szokott fajtát egy méter nagyságú darabot — ha tudniillik azon minta hosszabb darabra való —, készítsen; ha kisebb egy méternél, akkor a teljes darabot; egyúttal az illető egy darab papírra írja fel nevét (férje és saját nevét) az árt, melyért méterjét vagy rőfét az illető szőttesnek hajlandó elő állítani. — Az ár ne legyen túlcsigázott, hanem tisztességes, mert a felcsigázott árszabás a terjesztésnek útját vágja. — Ezen papírt tűzze fel az illető az általa készített szőttesekre. — i. Lenne szíves a községi kisbíróval az ezen iparral foglalkozók névjegyzékét is elkészíteni, hogy mi azt az esetleg rendelőközönség számára nyilván tarthassuk. — Mivel pedig a múzeum a közönség számára már május havában megnyílik, igen szükséges lenne, ha ezen collectiot lehetőleg május x-ére vagy legkésőbb lyére meg kaphatnánk, hogy a megnyitás napjára a rendezéssel elkészülve, a megnyitáskor a nagy közönség ez igen figyelemre méltó háziiparczikkeket szemlélhesse. — E végből igen lekötelezne, ha a készítményeket a jelzett időre, összegyűjtetné, s egy csomagban a névlajstrommal együtt a múzeumi igazgatóság czímére akár posta útján, vagy a mi czélszerűbb — ha kínálkozik, — alkalommal bekiildené. — Bízva igen tisztelt Jegyző úrnak nem csupán múzeumunk iránti érdeklődésében, hanem a vezetése alatt lévő lakosság anyagi érdekeinek előmozdítását czélzó hazafias jó indulatában is, — nem kételkedünk, hogy fentebb előadott kérelemnek jelzett időre biztos sikere leszen. — Kiváló tisztelettel A körlevél fogalmazványa és néhány kőnyomatos sokszorosításit példánya aláírás nélküli (a szekszárdi múzeum történeti gyűjteményében). Az íráskép alapján arra következtethetünk, hogy Wosinskynak aligha volt benne része: Ács (ekkor még: Auerbach) Lipót (1868—1945), a szekszárdi állami főgimnázium rajztanára, festőművész és iparművész, a Tolna megyei Múzeum iparművészeti osztályának őre fogalmazta, ö volt a századforduló évtizedében Szekszárd és Tolna megye minden országos visszhangot keltett iparművészeti kezdeményezésének, különösen a népművészet szecessziós ízlésű és praktikus célú felhasználásának a „kulcsfigurája”: alkotóművész és néprajzi gyűjtő, szervező és menedzser egy személyben. Ez az esztétikai és szociális szempontokat hangoztató körlevél a következő években kiformálódott törekvéseinek, tervezői és műhelyszervezői munkájának első megfogalmazása volt, egy szokatlan múzeológiai ötletnél nagyobb jelentőségű tehát ez a dokumentum. 18
