Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Arató Károly: Versek
ARATÓ KÁROLY: B,ELÖLRŐL ISMÉT Süllyedő fénygolyó a női hátgerincű dombok mögött — majd a holnapi nap! Gáncsolások után az újra feltápászkodó remény, belülről ismét az ismert súgás: ott kéne lenni most, ahol valaha voltam, a széljárt, végig-f elkiáltójel-nyár fasorban: előre menve se kisebbedtem, hátrálva se nagyobbodtam a zúgó ifjúságban — lennem ott kéne addig, amikor minden ujjam végleg be görbül! Emlékezés benne ide-oda cikáztat behunyt szemekkel észlelem: látszat! A figyelem, vigyázat a pottyanó jonatánt nem hazudja örök országalmának s kertem lilioma sem címerbe való, ha süllyed a fénygolyó a női hátgerincű dombok mögött.
/
