Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám - N. Horváth Béla: Pákolitz István vargabetűi
— miszerint az állatok erkölcsi jelenségeket prezentálnak — épp azért van eleve kudarcra ítélve, mert a tudatosítandó normák, fogalmak csak alig, vagy később válnak a gyermek számára érthetővé. (A kötet hat éven felülieknek íródott.) A Kínálgató csikóhalkisasszonya, Tolnamözsi Czompó Bözsije minden „bonyodalom nélkül” megy férjhez Csuka Jóskához, illetve Kárász Józsihoz. Szerepel még pityegő pintyő, búbospacsirta, bíbic, kanalas gém, varangy, vörösgébics, hogy csak a ritkább állatokat soroljuk fel. Ez a természeti körkép különösen alkalmas arra, hogy főleg a városi gyerek-olvasó tudomást szerezzen arról, hogy a mindennap látott jelenségvilágon kívül más is létezik. Valószínű, hogy a horgászatban, az állatvilágban kevésbé jártas szülőknek maguknak is Uránia vagy lexikon után kell nyúlni, hogy megmagyarázzák a világot megismerni akaró gyermeküknek mi a márna, compó stb. A kisebbeknek segítenek ebben az állatnévhez kapcsolódó jelzők (pityegő pintyő, lenge pille-pár), a hangutánzó szavak, amelyek az adott élőlény lényegi tulajdonságára utalnak, vagy a hangjával azonosítják. így a vers költőiségét megtartva alkalmazkodik az adott korosztály értelmi szintjéhez. Az állatversek játékos humora mellett különös szépséget képviselnek a természetet, a tavaszt, a májust leíró versek. Rendkívül találó a Szól pénznemekből összeálló világa. A Kínálgatót a nagyobb lélegzetű Hópehely zárja, amely már szerepelt a Vargabetűk-ben is. A havas világ, a szálló hópelyhek képe jelenik meg ebben az asszociációkba sűrített versben. Egy-egy sor művésziségét, láttatóságát, a keresetlenül szép jelzők („hullong a gyöngyfehér pihe”), a plasztikus hasonlat („kökénybokor sűrű szirma gyöngyözik, mintha lány sírna”) önmagában is képes megteremteni. Ez a vers a hat éven jóval túllevő olvasóban is rezdülést vált ki. A kötetet Stuiber Zsuzsa illusztrációi díszítik. A naturális ábrázolás hagyományával szakítva ezek a kicsit gyermekien naív képek valóban kiegészítik a költői mondanivalót azzal, hogy a gyerekek fantáziáját megmozgatva — hisz mintegy a saját rajztechnikájukat, foltfestésüket idézik — továbbgondolkodásra, reprodukálásra késztetik őket. Szólnunk kell Pákolitz kötete(i)nek egyik jellemző jegyéről: a humorról is. A Vargabetűk Kutyábaj ciklusa felvonultatja a pákolitzi humor-arzenált. A népi mondóka, a szösszenetszerű felvillanások, a rímjátékok („Eor-zal-rnas dog! / Szépsé-ges dög!) együttese a címadó Kutyabaj mulattató — máskor csúfondáros — humorát eredményezi. Egészében véve azonban aligha nevettetés a cél. A tilalomfákkal megtűzdelt világunkban a feliratok önmaguk ellentétébe csapnak át: ,,A fűre lépni kötelező!” Az és különösen frappánsan karikírozza a szünetekkel és ésekkel manipulálást az értékek el- és odaítélését, s egyáltalán az értékelés elbizonytalanodását : . .. följutott, hurrá följutott a világ tetejére IKSZIPSZ1LON úr magánzó multimilliomos — és két nepáli teherhordó Jelenvilágunk groteszk torzképe ez a néhány vers. Azé a világé, amelyben az üdvözülést a krigli jelenti (Üdvözült), ahol össztársadalmi érdekre hivatkozik a konvertibilis valutáért „dolgozó” utcalány (Osztályon felüli), ahol az ügyeletes felsoroló valahogy mindig kihagyja a „főistenektől” távollevő lent „téblábolókat”, ahol világméretű zabálás van, s szolgáltatói önkényeskedés (Oráció) . . , 73
