Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám - Laczkó András: Emberformáló szeretet: Illyés Gyula - Sarjúrendek című verséről

Mozduljatok, sodorjatok sorsom útján susogó hullámok, kísérjetek lábam körül úszó szarkalábok.

Ki vasat forgató karok intéseitől most lapulva fekszel, intek neked, tengerem, föld s földből lett nép, kelj fel!

Mintha egy szebb múltból szállna üzenettel a széna illatja, emelkedő szivem könnyű bátorság dagasztja, ó ti távolban hangosan felzokogók, nagy bajba esettek ti ’virrasztók, kéztördelők kétségbeesettek ;

Vessétek föl könnyel-küzdő szemeteket: kiben bizalom van száraz lábbal jár majd az új özönvíz-habokban.

Indul a föld, tekintsetek a mosolygó vidéki csodára, - Hajam a közelgő hajnal hús szfile dobálja.

Apróbb és jelentősebb formai és tartalmi eltéréseket vehetünk számba. A második sort a megyei lapban vessző zárja, az ötödikről hiányzik az elválasztó jel, a hatodikról a pont. A tizennyolcadik sort az 1932-es változatban vessző határolja, hiányzik viszont a huszonkettedik végéről, a harminckettediket ugyancsak vesszővel választotta el, de a következő háromban nem tett ki kettőt, s később elhagyott egy gondolatjelet a negyvenhatodik végéről. Ezeknél kifejezőbbek a szavak, a mondatok eltérései. Az első sorban az e mutató szócska a-ra módosult, a következő szakasz elején az ím úgy jövök, úgy közelgekte. A harmadik versszakban mondatot alakított át, a büszke gondolat helyett a kigúnyolt emberszeretetre helyezvén a hangsúlyt. A negyedikben az ismétlést elkerülendő, s a helyzet kifejezőbb érzékeltetésére került a parancsára. A költemény lezárását pedig teljesen átírta, elhagyván belőle némi pejoratív ízt (mosolygó vidéki csodára), illetve impresszionisztikus leírást, s helyükre a vers gondolatmenetéhez jobban illő négy sor került.

A Sarjúrendek zárásának három változata van. A legkorábbi (1930-as):

Indul a föld, tekintsetek a tárt karú suhanó csodára hajam a közelgő hajnal hüs szele dobálja.

22