Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Laczkó András: Emberformáló szeretet: Illyés Gyula - Sarjúrendek című verséről
A második változatot a T olnamegyei Újságból fentebb idéztem (ez megegyezik az 1931-es kötetben szereplővel). A véglegesült négy sor a következő: Mozdul a föld, törve-zúzva, tengerként megindul nemsokára. Lépjetek a hite-bátor énekes nyomába. SZÖVEGKÖRNYEZET. A Sarjúrendeket közreadó Nyugat-számban nemcsak érdekes, de jellemző környezetbe került a vers. Előtte egy hosszabb tanulmány olvasható Gandhi és a forrongó India címmel, Vásárhelyi-Seltmann Rezső tollából. Az indiai népvezér tevékenységét foglalja össze, olyan hangnemben, hogy óvakodni kell a forradalmiság túlbecsülésétől, a „beteges hazafiság”-tól. Erőteljesen érződik viszont a cikkben a változás, a változtatás gondolata. Másik oldalról Móricz Zsigmond A nagy fejedelem című regényének (IV. rész) folytatása olvasható, s ott Bethlen Gábor ugyancsak az újról, az erdélyi élet szükséges átalakításáról beszél. Ez nyilvánvalóan jelzi, hogy az akkori szerkesztők — Babits és Móricz — mennyire kifejező szövegkörnyezetben látták hatásosnak Illyés versét. Nem ennyire jellemző, de mindenképpen érdekes, hogy a Tolnamegyei Újságban hírek, hirdetések közé került a költemény. Szembeötlik, hogy a néhány közlemény közül három tragédiákról, halálos balesetekről számol be, illetve olvasható ott az emberszeretet egyfajta megnyilvánulása: „A téli inségakció során adakozók névsorát Szekszárd megyei város polgármestere összeállíttatta. Ez a kimutatás, amely az adományozott összegeket is feltünteti, a hivatalos órák alatt dr. Cs. Papp fenő tanácsnok, helyettes polgármester szobájában megtekinthető”. Semmiképpen nem szeretnék ezzel téves asszociációkat sugallni, de az tény, hogy az emberszeretet ilyesfajta megnyilatkozása már közel áll a költő által említett kigúnyoláshoz. Ezeknél — az értelmezés szempontjából — fontosabb a Sarjúrendek versmotívumokat összegző szerepe. Egyes építőelemek 1930-at megelőző évekből erednek. A húszas évek magyar lírájában gyakori a nosztalgikus, emlékidéző visszatekintés a „bölcsőhelyre”. Illyés versei azonban elütnek az akkori kórus hangjaitól; sorait a pusztai valóság (s nem fájdalmaskodó emlékezés) inspirálta. Ezt látjuk a Nehéz föld kötet egyik hatrészes költeményében: Kaszálásra érett Sarjában hevertem, Hunyt pilláim előtt Dél opál-vidéke. Homlokomat meleg Szél mosta, távoli Kutyaugatásban Szállt felém az álom.