Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám - Laczkó András: Emberformáló szeretet: Illyés Gyula - Sarjúrendek című verséről

Idézzük ezután magát a költőt. Egyik prózai vallomásának érvelése szerint: „a látvány (az itthoni — L. A.) kiáltó volt, hazugság lett volna minden szavam, ha nem arról beszélek, ami előttem van. Így fedeztem fel szülőföldemet, a Dunántúlt, a magyarság dermesztő helyzetét”. A szülőföld számára elsősorban emberi valóság, olyan közeg, amely a szomorú bérestől, a szomszéd fiatalon meghalt lányától és a többi ismerős arctól kapott érzelmi töltést. Ez a kötődés vegyült az addig felszívott eszmeiséggel, s mindjárt program, feladatmeghatározás következett: „áruló lennék, ha csak író akarnék lenni. Az újítás, a merészség nemcsak az irodalomban esedékes, hanem a társadalomban is, sőt, ott esedékes először és igazán”.

SZÖVEGVÁLTOZATOK. A vers először a Nyugatban került nyomtatásra (1930. II. 126.). Hamar szembetűnik, hogy ez eltér a gyűjteményes kötetekben (pl. Haza a magasban, Bp. 1972. 68—70.) szereplőtől. Az első változatból csaknem teljesen hiányzik a központozás. Az ötödik szakasz kivételével, amelyet kettőspont zár le, mindegyik végén pont van. Szövegközi írásjelek közül sem vessző, sem gondolatjel nincs. Ennek pedig — a véglegesült forma mutatja — a tagolás, a mondatritmus jelzése mellett tartalmi szerepe van. Ezt a költő — egyre távolabb kerülvén az avantgarde törekvésektől — felismerte, s abban a változatban, amelyet a Tolnamegyei Űjság közölt (1932. júl. 16. — az adatért Csányi Lászlónak tartozom köszönettel), már erőteljes a központozás:

A holdfényben e lekaszált rét alattam a hosszú rendekkel, mint gyűrűző hüllámival egy összeállt tenger.

Az alvó meg-megzizzenő hullámokat elfogadva lépem., köröttem szép változás van titkos ébredésben.

Habról-habra ím úgy jövök életem e percein felétek, mint a könnyű-léptű Krisztus Judea vizének átlátszó kék habjain rég —holdsütötte arcomon a béke s a lappangó szeretetnek gyermek-merészsége.

Csillognak az ezüst fényben a kanyargó messzi sarjúrendek, mint a büszke gondolatok gyöngyös habot vetnek.

Képzelem, hogy állok bátran fölinduló dagály tetejében egy süllyedő világ felé magas küldetésben.

21