Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám - Babits leveled anyjához (1938-1941.) közli: Vendel-Mohay Lajosné
Én állandóan nyavalyáskodom, nemrég két hetet megint kórházba kellett töltenem, ahol Röntgen-besugárzásokat kaptam. A mesterséges táplálás sok nehézséget okoz, s fájdalmaim is állandóan vannak, emiatt majdnem mindig fekszem. Dolgozni nem tudok, ezért van hogy pl. az Akadémiában amelynek tagja vagyok már majd egy év óta, csak most tartok székfoglalót, azt is Rédey Tivadar barátom (akit te is ismersz) olvassa föl helyettem. Ennek a meghívóját mellékelem levelemhez, gondolva hogy talán érdekel. — Tibi vasárnaponként el szokott hozzánk jönni, s olyankor nálunk is ebédel. Nagyon kedves kis gyerek. — Mégegyszer minden jót kívánva az évfordulóra, hálás fiúi szeretettel kezedet csókolja, s Nennének is kézcsókját küldi szerető fiad Mihály (Babitsné írása:) Kedves Anyika! Én is szívből kívánok minden jót, egészséget, szeretettel csókolom kezeit Ilonka (Babits Ildikó írása:) Ildikó Fehér kartonlap, keltezés a tartalomból. - Ez az utolsó ismert levele édesanyjához. - Tévesen újra születésnapról ír. 14. Esztergom, 941. máj. 27. Kedves Anyikal Nagyon rég készülök már írni Anyikának, dehát semmit jót se irhatok, s nekem keserves még végiggondolni is azt a sok kint, ami velünk van, s még nehezebb leírni. Györgyike biztosan mesélte, Mihály szegény mennyit szenved, s állapota milyen kínos, mióta októberben a gyomor-műtéten átesett. Dehát enélkül már éhenhalt volnál Azt reméltem, hogy az esztergomi jó levegő és a kedves táj kissé rendbehozza őt, ezért (és az akkori háborús izgalom miatt is) már április 10-én kihoztam Mihályt ide Esztergomba, — sajnos hat héten át rettenetes idő volt, úgy hogy továbbra is csak a zárt fütött szobában lehetett tartózkodni és igy mindegy volt, hol vagyunk. Mihály most egy hete lenn fekszik az itteni kórházban, mert sok gyötrelméhez még egy idegzsábát is kapott, pokoli fájdalmakkal, s ezen most vitamin injekciókkal és besugárzással próbálnak segíteni — Isten tudja, segitenek-e majd! Hogy szegény Mihálykám mit szenved azt végiggondolni is borzalom, beszélni nem tud, mert valami vadhús nőtt a műtét után, ezt ugyan el lehetne távolítani, ha ö jobb állapotban volna, még jajgatni se tud szegény, csak sziszegni. Nyelni pár korty vizet is csak nagy kínlódás, köhögés árán tud, még a nyálát se tudja lenyelni, igy állandó rossz szájíz és rettenetes szomjúság gyötri. Minthogy ételt a gyomorcsövön kap, még egy falat jó ételben sincs öröme, semmije sincs, csak folytonos nagy fájdalmak. Anyika tudja, mennyire szenvedélyesen szeretett olvasni — most olvasni se nagyon tud már a fájdalomtól, nem is nagyon J7
