Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 3. szám - Babits leveled anyjához (1938-1941.) közli: Vendel-Mohay Lajosné

mennem, ami nagy vállalkozás volt számomra, tekintve betegségemet, hisz még Szekszárdig is tulnagy és fárasztó nekem az utazás. Mégis átestem a nagy utón, sőt az ünnepségek fáradalmain is, kimerülve, de baj nélkül. Az olaszok nagyon ünnepeltek bennünket magyarokat, s eddig még nem volt időm arra sem, hogy ezt a pár sort megírhassam. Levelemhez két kis fényképet mellékelek, Ilonka felvételeit. Ez a tengerparti táj gyönyörű, tele pálmákkal, kaktuszokkal. Sajnos, nem pihenhetjük itt ki magunkat, hamarosan otthon kell lennünk, mert május elsején költözködünk, igaz, csak a régi lakásunk szomszédságába (Logodi u. 3/. alá), de egy költözködés nagy dolog még a szomszédba is. így tehát vissza kell utaznunk Pestre. Milánóból pár napra ki akarunk rándulni még Brissagoba (a svájci határra) ahol barátaink, Szilasiék laknak, hogy őket meglátogassuk. Onnan vissza és azután már egyenesen hazafelé!

A san remoi díj 50 000 lira, ami már egész rendes összeg, és egy kicsit rendbe is hozhatna anyagilag úgyis sok gondunk volt az utolsó időkben.

Sajnos, a díjat nagyon nehéz átszállítani Magyarországba, most pénzt nem engednek átvinni a határon, külön kell kérvényezni az átutalást, és még jó időbe kerül, amíg elintéződik. Pedig az utazás jó sokba került, s a költözködés is pénzbe fog kerülni. Node reméljük ezt is kiheverjük, csak egészség legyen.

Addig is jó egészséget, s minden jót kíván s Neked is, Nennének is sok kézcsókot s üdvözletét küld szerető fiad

(Babitsné kézírása)

Kedves Anyikának sok kézcsókot küld a szép és fárasztó napok után

Ilonka

(Babits Ildikó kézírása)

Nagyanyinak kézcsókkal:

Ildikó

Levél a Bordighera-i Hotel de Londres levélpapírján; keltezés a tartalomból. - A díjak ünnepélyes kiosztása 1940. március 20-án volt. - Anyagi gondok miatt az Attila u. 65/b számú házból ismét öröklakásba, a Logodi u. 31. alá költöznek. Ez volt Babits utolsó lakása. - Szilasi Vilmos (1889-1966) Svájcban élő filozófus és felesége Babitsék régi barátai.

II.

[Budapest 1940. dec. 9. ]

Kedves Anyám,

magam restelem és fájlalom legjobban, hogy oly sokáig nem adtam életjelt. Pedig nagyon sokat gondoltam rád; de olyan beteg voltam az egész idő alatt, és olyan rossz lelkiállapotban, hogy a levélírás szinte lehetetlenségnek tűnt föl számomra. Nem is akartam neked elpanaszkodni a sok bajommal.

Az olasz útról súlyos betegen érkeztem meg. Ez az ut tul-nagy megerőltetés volt számomra, nem kellett volna vállalkoznom rá. Nemcsak maga az ut, de az ott rám háruló sok ceremónia, ünnepségek stb. Már ott beteg lettem, s egy

34