Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám - Babits leveled anyjához (1938-1941.) közli: Vendel-Mohay Lajosné
[Budapest], 93Í. máj. 26. Kedves Anyikám! Hónapok óta készülök már Any lkának levelet írni, de a műtét előtt olyan rémületben éltünk, hogy semmi jót se írhattam volna és sehogysem tudtam rászánni magam, hogy Anyikát rossz hírekkel rémitgessem, akkor is borzasztó az ilyen, ha az ember jelen van, s el tudom képzelni, milyen rossz az ilyesmit távolból és tehetetlenül hallani. De tudom, hogy anyika Györgyikétől Pistától és a kis pap Lacitól úgyis hallott hirt Mihályról, Györgyike éppen Mihály egyik legroszszabb napján volt jelen — azóta Mihály hála Istennek már sokkal jobban van, 4 kilóval több, mint műtét előtt volt, rossz csak az, hogy még mindig kanüllel lélegzik. Kapott ugyan egy turnus röntgenbesugárzást, de ez még nem mulasztotta el a daganatot, ősszel majd újra kap röntgent, reméljük az majd segít, s akkor a kanült el lehet távolítani és rendes utón lélekezhetik. Most az orvosok megengedték, hogy Esztergomba mehessünk, mindannyian nagyon örülünk ennek, talán pünkösdkor már ott is leszünk. A kanült 8 naponként cserélni kell, de Esztergomban is vannak jó orvosok. Kedves Anyikám, még megírom, hogy Ildikót pár napja gimnáziumba Írattuk, ő már ilyen nagy lány, nagy ott okos és kedves gyerek, már alig rossz, a fényképeken, amit küldök is látszik, milyen nagy már. Uj lakásunk nagyon szép, a régit Mihály nagyon nem szerette, mert az egész kilátást elépitették elölünk, ennek csak az a hátránya, hogy nagyon drága és nehezen tudjuk fizetni. Nagyon szeretnék Anyikáékról is hirt hallani, tessék legalább egy kártyát írni, nagyon reméljük, hogy Anyika most egészséges! A kedves Mennének javulást kívánok, Anyikának sokszor csókolja kezeit szeretettel Ilonka (Babits Mihály kézírása) Kedves Anyám, már én is nagyon régen kellett volna hogy írjak, dehát igazában csak szomoritani tudtalak volna. A műtét után különben nagyon sokáig, — legalább öt hétig — csak féligmeddig voltam öntudatnál a még azután is olyan fájdalmak gyötörtek, hogy semmire sem voltam képes, sem gondolkozásra, sem mozgásra. Fájdalmaim bizony még ma is vannak, állandóak és néha elég gyötrők. De legalább tudok már beszélni, ha akadozva is, és valamelyest mozogni is, bár hazulról alig járok ki. Egyébként normális testsúlyomat kezdem már visszanyerni, s reméletn, Esztergomban egészen rendbejövök. Bizony szeretnék Szekszárdra is eljutni. De ez sokkal nagyobb dolog, s egyelőre nem lehet. Kernelem, te most jól vagy, de szeretnék már hallani rólad. Régen nem tudok Pistáékról se semmit. Menne vájjon aránylag türhetőbben érzi most magát? A mellékelt képek Ilonka müvei, ő küldi; s mindeniknek hátára irtuk, hogy mit ábrázol. Kézcsókot és soksok jókívánságot küld szerető fiad Mihály Babitson 1938. február 10-én a Park-szanatóriumban Rudolf Niessen, az isztambuli egyetem sebészeti tanszékének tanára gégeműtétet hajtott végre. - Pista és Györgyike: öccse, 28
