Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám - Babits leveled anyjához (1938-1941.) közli: Vendel-Mohay Lajosné
Babits István, cs sógornője, Stockinger Györgyi egy héttel a műtét után meglátogatták a szanatóriumban. Sógornője február 20-án délelőtt nehéz, fulladási rohamokkal járó kanülcscre idején volt jelen. (Szóbeli közlése.) - Kis pap Laci: Cser László jezsuita papnövendék, Stockinger Györgyi öccse. - A röntgenbesugárzásokat márciusban és április első felében kapta. Április közepén tért vissza budai lakásába. - Az Attila u. 95/99. sz. alatti öröklakásukat eladták, és lakást béreltek az Attila u. 65/b számú ház első emeletén, ahová 1937 augusztusában költöztek. - Nenne Babits nagynénje, Kelemen Ilona, akit 1935. szeptember elején szélütés ért, és 1943 elején bekövetkezett haláláig bénán feküdt. - A levélhez 11 fényképet mellékeltek, melyek egy része a műtét előtt, egy része kötözés közben, besugárzás alatt, és már otthon - 1938. április végén - készült. 2. [Bpest, 1938 ősz] Kedves Anyám, már régesrég akarok Neked levelet írni, de a betegség, a háborús izgalmak és mindenféle más bajok nagyon nehézzé teszik számomra az Írást. Betegségem dacára kényszerülök elég sokat dolgozni, hogy megélhessek, hisz maga a betegség is rengeteg pénzt emészt; s a mindennapi élet is elég sokba kerül. így aztán, miután egész nap Írtam, fogalmaztam, gondolkodtam, olyan nehéznek, sőt lehetetlennek tűnik föl még pihenő órámban is papirt és tollat venni és levelet írni, hogy legtöbbször inkább holnapra halasztóm, s ekként halogatódik a legjobb akarat mellett is hetekig, hónapokig. Növeli a nehézségeket az, hogy Ilonka is beteg. A sok minden amit átéltünk, őt idegbelileg még sokkal jobban megviselte mint engem, valóságos idegösszeomlás állt be nála, s hozzájárul ehhez, hogy egy súlyos influenza utókövetkezményeként reumatikus fájdalmai vannak, melyek rendkívül kínozzák. Ezért nem tudott ő sem írni mostanában, ez az oka hosszú hallgatásunknak. Engem most ismét kezelnek Röntgen-besugárzásokkal, minthogy a nyár elején kapott adag nem eléggé használt. Naponkint járunk a Park-szanatóriumba, ami eléggé messze van. Ez fárasztó s maga a kúra is eléggé kimerítő. A háborús izgalom minket még sokkal jobban érintett, mint a vidékieket. Mi pláne éppen a vár alatt lakunk, ami háború esetén elég veszélyes hely, s a házunkban nincs pince sem. Gondoltunk is rá, hogy ha a veszély csakugyan nagy lenne (s mindenki úgyis menekül Budapestről aki csak teheti) mi is elmennénk, esetleg Szekszárdra. Beszéltünk is erről telefonon Pistáékkal. Györgyike olyan kedves volt hogy nézett is már számunkra lakást. De reméljük, erre talán mégsem kerül a sor. En egyébként is szerettem volna Szekszárdra menni, hogy meglátogassalak. De beteg állapotomban nem mertem rászánni magamat az utazásra. Az orvosok sürgették a kúra megkezdését is. Közben megkezdődött Ildikó iskolája, aki már gimnáziumba jár. A Szilágyi Erzsébet leánygimnáziumba jár, amely közel van hozzánk, a Krisztina téren. Okos kislány és remélem, jól fog tanulni. Alig hallunk Szekszárdról híreket. Remélem, egészséged most jobb. Hagyok egy kis helyet, hogy Ilonka írhasson pár sort. Minden jót kíván és kezeidet csókolja, úgyszintén Nennének is kézcsókját küldi szerető fiad Mihály 29
