Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 3. szám - Fodor András: Bartók szép hídja

Miért kezdődik tehát zavarbaejtő hasonlósággal az 1911-ben keletkezett A kékszakállú herceg vára és az 1943-ban, Amerikában írt zenekari Concerto? Egyéb hasonlóságokon túl mi a titka a Könnyek tava és az Elégia-tétel sirató dallama közti egymásra felelésnek?

Amikor az Újvilágban nehéz körülmények közt élő Bartók a Koussevitzky Alapítvány megbízásából, végzetes betegségéből mégegyszer erőre kapva, hozzákezdhet a nagyszabású zenekari mű komponálásához, életének óhatatlanul az a korszaka foglalkoztatja, tölti el nosztalgiával, amikor a legboldogabb volt, amikor a Duna-menti népek testvérségének eszméjét művekben és magatartásban egyaránt megvalósíthatta. Mi mással magyarázhatnánk a tudatosan vállalt párhuzamokat, az Elégia-tétel, Könnyek tava sirámait idéző, szívszaggató, fuvola, hárfafutamait, a klarinét keserves, tört akkordjait?

A Concerto megírása után a már említett, Szigetinek szóló levélben is lelkesen arról ír, hogy 2000 román népdal szövegét rendszerezi, tisztázza. Tehát élete utolsó másfél évében, Ashville-ben, Saranac Lake-ben, New Yorkban tartózkodva is lélekben Kelet-Európábán, Erdélyben élt.

Vajon él-e azóta is? Aki csupán a László Ferenc szerkesztette Bartók-dolgozatok Kriterion kiadású gazdag tanulmánykötetét forgatta, igennel felelhet. A kötet magyar és román szerzői bizonyságot adnak róla, hogy Bartók szép híd-\& nyitva van azóta is.

Ha egyszer a Vaskapu falára emléktáblát tennének Széchenyié mellé, Bartók példáját, elkötelező hűségét kellene márványba vésni. Mégpedig azokkal a szavakkal, ahogy munkatársa, barátja, a kitűnő folklorista, Constantin Brailoiu beszélt róla gyászbeszédében: „.. .0 a megtestesült egyenesség és becsületesség volt. Ám ha meg kellett védenie igazát, arról nem mondott le semmi áron. Ha jogtalanságot érzett, nem hallgatott. A művészet elvesztett benne egy mestert, a tudomány egy csillagát, az erkölcsi emelkedés világa egy embert, a szó legmélyebb értelmében igazi és feddhetetlen embert, egy igazságos embert.”

A Tóth kúria Szőllős-pusztán

6