Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Bárdosi Németh János: Szirmai Károly öröksége
BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS: Szirmai Károly öröksége — Levél Szirmai Endréhez — Örülök, hogy Rónay László révén megismerkedhettünk. De külön öröm, hogy megküldted irodalmi missziód dokumentumait, édesapád: Szirmai Károly írói értékének perújítását. S ez nagy dolog, hiszen annyi érték süllyed a véka alá, pedig sokszor csillagok fénye veszik el velük. A te indításod — a fiú hűségén túl — költői lényed megérzéséből is fakad. Azt teljesíted az eddig kiadott kötetekkel (A magányos óriás 1—1L, Szirmai Károly művei a kritika tükrében), valamint a Szavak estéje című értékes esszégyűjteményével, amit Szirmai Károly a Temető gondozás- ban írt: „Nemcsak az a halott, akit eltemettek, hanem az is, akit elfeledtek”. Páratlan irodalomtörténeti mozgósításod — könyvek kiadása, írói hagyatékának, gazdag levelezésének kiadása, közcélra való felajánlása — ezt az „elfeledést” kéri számon az utókortól. A magányos óriás kötetedben írt „Emlékmozaikok apám életéből” részletesen elemzi a származást (délszláv eredet) — 1890-ben született —, szólsz az emberről, az íróról, a Kalangya című folyóirat nagyszerű szerkesztőjéről, az irodalomszervezőről és a délszláv kapcsolatok ápolójáról. Néhány kritikusod ezt a munkádat Móricz Virág Apám regénye vagy Krúdy Zsuzsa emlékezéseihez hasonlították. Ez csak részigazság! Móricz és Krúdy mindvégig bent vannak az élő irodalomban és műveik az olvasók szívében. Ezek a hozzáírások csak az ember és mű mögé tekintenek és — igaz — sokszor képrombolók is. Így Krúdy nemcsak a népszerű Szindbád-legendák hőse, hanem küzdő, szenvedő ember is. Sorsmutató, hogy a nagy író élete végén milyen megalázó helyzetben élt, küzdött kiadókkal, napi gondokkal. Köztudott, hogy utolsó hónapjaiban a nedves óbudai lakásában még a villanyát is kikapcsolták, hogy azután a főváros díszsírhelyet adjon hamvainak. A magányos óriás fölmutatása más: egy nagy írót visszadni az egyetemes magyar irodalomnak. Ezt a törekvést töretlen erővel és áldozattal folytatod Szirmai Károly halála (1972) óta. Mennyi energia, utánjárás, levelezés (hiszen évtizedek óta külföldön élsz, mint egyetemi orvosprofesszor gazdagítod a magyar tudomány hírét), összegezés — a kortársak tollából is — kell ehhez a munkához. Folyóiratok a jugoszláviai magyar irodalom területéről, hazaiak: Kortárs, Tiszatáj és örülök, hogy a pécsi Jelenkor több ízben is (Benkő Ákos alapos tanulmányaival) mu-D
