Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - Vadas Zsuzsanna: Agrárpolitika és agrárkutatás Magyarországon(1944-1962)
nem vehette fel eredményesen a harcot a nyugati páncélos seregekkel, s a király nem teremthette meg az erős, központosítottabb hatalmat ezek nélkül. Pál bán feleségének ékszerei című írásával a magyar középkorba vezeti az olvasót Kőhegyi Mihály. Rövid eszmetörténeti összefoglalót ad a múlt századi történetírásról, melynek tárgykiválasztásában a régi dicsőség visszaidézése volt a cél. Kevés olyan lelet ismert az Árpád korból, melynek leletkörülményei biztosak, ezért fontos a kelebiai ezüstkincs, mely - az egyik korong felirata szerint - Pál macsói bán feleségéé volt. Pált 1312-ben nevezte ki Károly Róbert báni tisztségébe. A középkori Esztergom kialakulását, fejlődését kíséri nyomon Horváth István esztergomi múzeumigazgató Város a föld alatt című régészeti cikke. A török kori harcok során teljesen elpusztult középkori város feltárása a harmincas években kezdődött, eredményeképpen egy jelentős város alaprajza bontakozott ki. Ugyancsak a középkort idézi B. Szathmári Sarolta Királyi vadászatok a Vértes környékén című írásában. A Vértes egykori vár-láncolatából a legjelentősebb várakat - Gesztest, Csókakőt és Tatát - ismerteti, Bíró Endre tatai múzeumigazgató pedig a tatai vár török kori történetével foglalkozik Királyi várból végvár című cikkében. A kötet utolsó írásában Szombathy Viktor - a kötetszerkesztő - riportszerűen ismerteti meg az olvasókat a bakonyi Kerteskőn élő művésszel, Árpás Károllyal, aki saját maga által kialakított anatómiai módszerrel rekonstruálja a koponya alapján az egykor élt emberek arcát. A kötet rövid írásai villanásnyi összefoglalót adnak egy-egy régészeti kor kutatásának problémáiról, kutatási eredményekről. Ebből a szempontból ismeretközlő, a szaktudomány eredményeit népszerűsítő jelentőségük vitathatatlan. Az „igazi” ismeretterjesztő régészeti irodalom mégsem ez. Példaként állhat előttünk a Thames and Hudson kiadó ismeretterjesztő-tudományos sorozata. E sorozatban olyan kötetek jelennek meg, amelyeket szakemberek is használhatnak, a „laikus’’ olvasó pedig elmerülhet a számára is érthetően megírt problémában. Ügy látszik, hogy régészeink így még nem tudnak ismeretterjesztő műveket írni, de ezért nemcsak ők hibáztathatok. Ilyen könyvek megírásához a kiadó adja a szempontokat, a régész-írók ezeket kénytelenek követni. Ezért a tudományos-ismeretterjesztő irodalom problémáját elsősorban a kiadóknak kellene nemcsak kézbe venni, de komolyan venni. (Panoráma, 1978.) GAÁL ISTVÁN Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon (1944—1962) A tanulmánykötetek minden sajátosságát magán viselő munkát kaphat kezébe az olvasó. (A tanulmányok többsége rotaprintes formában már 1975-ben megjelent, szakmai körökben tehát ismert.) A több irányú gondolatkifejtés értékké formálódva egyben határt is szabhat a korról rajzolt kép teljességének; kisebb egyenetlenségek, hiányok és átfedések — mondhatni — a műfaj velejárói. A szerkesztők munkája így elsősorban azon mérhető, mennyire használják ki a sokoldalú témaközelítésben rejlő értékképző erőt. Az Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon c. kötet 14 tanulmánynak ad helyet. Kiválasztásuk során a regionális jelleg hangsúlyozása, a vidéki és országos kutatóhelyeken tevékenykedők tudományos együttműködésének igénye fogalmazódik meg. Az országos kutatási témát tárgyul választó tanulmányok egyike Simon Péter munkája: A párt agrárpolitikája a szocializmus alapja lerakásának időszakában. Az agrárkérdés megoldásának elméleti problémáit tisztázó bevezető egyben az egész kötet szerencsésen megválasztott kiindulópontja, mert a történeti valósággal ütköztethető pólus szerepét tölti be. A szerző a marxizmus klasszikusainak munkásságát felhasználva állapítja meg, hogy a parasztság rétegződése, az egyes paraszti kategóriáknak a tulajdonviszonyokban elfoglalt helyzete határozza meg a velük szemben követendő politika tartalmát: A dolgozó parasztságot 71
