Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - Gaál István: Régészeti barangolások Magyarországon
település a bronzkorban ipari központ volt, s még a vaskorban is éltek itt. Az ásatások választ fognak adni arra is, milyen terv szerint épült egy bronzkori település, milyen volt a telepszerkezet. Bándi becslése szerint 150-200 épületcsoportban kb. 800-1000 ember élhetett a településen. Megismerjük az i. e. XIII-IX. század változásait is, amikor a Kárpátmedencében érintkezett a Földközi-tengeri nagyhatású civilizáció Közép-Európa népeivel. Ez a korszak hozta létre Európa népeit, melyek azután - római hatásra - a középkori Európa nemzeti államainak alapítói lettek. A római kort Fitz Jenő székesfehérvári múzeumigazgató gorsiumi ásatásait bemutató cikke képviseli {Császárkultusz Gorsiumban). Az ásatás egy villagazdaság feltárásával indult, csak később derült ki, hogy egy egész császár kori település rejtőzik a föld alatt. A régészeti és írásos adatok összevetése után bizonyossá vált, hogy itt volt a császárkori állami kultusz provinciái központja. Választ keres Fitz arra is, hogy miért éppen Gorsium volt a központ: szerinte, miután a helyőrséget a limeshez vezényelték, meg kellett őrizni a hely központi jellegét, mivel fontos utak találkozásánál feküdt. Kőhegyi Mihály bajai régész, a szarmata kor specialistája, az Irániak a Nagy alföldön című írásával jelentkezik. A kelebiai leletek ismertetése után a római limest háborgató szarmata törzsekről ír, amelyek a rómaiaktól i. sz. 180 körül szenvedték el végső vereségüket. Életmódjukat ma sem ismerjük teljesen, mert több, mint tízezer településük közül még egyet sem tártak fel teljes mértékben. Sági Károly keszthelyi múzeumigazgató, Pannónia lassan elenyészik című cikke a pannóniai romanizált lakosság továbbélésének vitás kérdéseit tárgyalja. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy a honfoglaló magyarság megtalálta-e az egykori provincia római műveltségének nyomait. A fenékpusztai lelőhely alapvető jelentőségű ezekben a kérdésekben. Szinte minden kutató más véleményt képvisel: nem bizonyítható a romanizált népesség elvándorlása, de „barbarizálódása”, beolvadása sem. Továbbélésükre nincs bizonyíték. A szerző érveket és ellenérveket sorakoztat fel. Végső következtetése az, hogy a romanizált lakosság utódai ipari és mezőgazdasági ismereteket közvetítettek a honfoglalók számára. Itt olvasunk először a régészeti növénytan alkalmazásáról, melynek adatai szerint Keszthely környékén apáról fiúra öröklődő, rómaias agrotechnika továbbélésével kell számolni. Tomka Péter győri régész Avarok a Kisalföldön című írása részletesen ismerteti az avar foglalás előzményeit, az avarok történetét, áttekinti az avarokra vonatkozó írásos forrásokat. Egy kérdésre azonban csak a régészet adhat választ: maradtak-e avarok Nagy Károly hadjárata után a Dunántúlon? Itt is feltevések, vélemények állnak szemben egymással. Ma már ott tartunk, hogy három vagy négy periódusra osztható fel az avarkor. A szerző érinti az avarok gazdasági életének kérdéseit is: tiszta nomadizmusról nem beszélhetünk, ismerték a földművelést. Bizonyosnak tartja, hogy az avar kori népesség megérte a magyar honfoglalást, és etnikailag tagolt csoportjai részt vettek a magyar nép kialakításában. Dienes István, a Nemzeti Múzeum vezető munkatársa elméleti kutatásainak eredményeiről számol be a Honfoglaló ?nagyarok lélekhiedelmei című írásában: a kettős lélek hiedelmét tárgyalja. Ezzel kapcsolatban azt kellene tisztázni, hogy ezek a lélekképzctek ősvallásunk szerves részeként, vagy csak emlékként éltek-c a X. századi magyarság körében. Dienes úgy véli, hogy ősvallásunknak több olyan eleme van, mely István király koráig tovább élhetett. Egy nagyszabású ásatás történetét ismerhetjük meg Németh Péter nyíregyházi múzeumigazgató, A szabolcsi földvár kutatásának hét éve című cikkéből. Történelemtudományunk a magyar államalapítást idegen rendszer átvételében látta, csak azon vitatkoztak, hogy ez a rendszer frank vagy szláv eredetű-e. Történelmi, régészeti, nyelvészeti adatok azonban arra utalnak, hogy megyerendszerünk magyar eredetű, valószínűleg a nemzetségi területekből alakult ki. Kialakulásáról nem beszélnek az írott források, ezért fontos egy Árpád kori megyeszékhely feltárása. A sáncátvágás újabb kérdéseket vetett fel: ki, mikor építette a földvárat, kik ellen kellett védekezni, hol volt az ispánsági központ? A letelepült magyarságnak létkérdése volt a nehézfegyverzetű hadsereg létrehozása. Ennek keletkezését ismerjük meg Bakay Kornél kőszegi múzeumigazgató írásából: A lovas íjásztól a sarkantyús lovasig. Bemutatja a honfoglalók fegyvereit, és tárgyalja azt is, hogy miért volt szükség a nyugati típusú hadseregre. Az íjász könnyűlovasság 70
