Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 2. szám - Gaál István: Régészeti barangolások Magyarországon

Nem hallgathatunk cl néhány kritikai megjegyzést sem. A kötet terjedelmét saj­nos nagymértékben és indokolatlanul növe­li az egyes témákon belüli gyakori átfedés, ismétlődés. Ugyancsak terjedelemnövelő, hogy a néhány soros témákat is külön la­pokon hozza, sőt eléjük főcímként üres la­pokat is iktat. Eléggé feltűnő a fejezetek következetlen számozása és a táj nyelvi, il­letve köznyelvi szavak ugyancsak követke­zetlen használata a fejezetcímekben. Fi­gyelmesebb szerkesztéssel elkerülhetőek lettek volna ezek a hibák. Nagy kár, hogy a kötet gondozója, a szekszárdi Megyei Könyvtár nem fordított kellő gondot az eredetileg gyűjtőpályázatokra készült kéz­irat egybeszerkesztésére és a korrektúra ja­vítására sem. Nehezíti az olvasást a bosz­­szantóan sok helyesírási és nyomdahiba. Figyelmesebb korrektúrával ezek javíthatók lettek volna. (Tolna megyei Könyvtár kiadása, Szek­­szárd, 1978.) BELLON TIBOR Régészeti barangolások Magyarországon Két korábban megjelent régészeti isme­retterjesztő kötet után (A magyar régészet regénye, 1968; Évezredek hétköznapjai, 1973) jelent meg a Panoráma Kiadónál a harmadik kötet. Ezek a könyvek a ma­gyarországi ismeretterjesztő régészeti iro­dalom születését jelzik. A kötet első írása az őskőkorban (paleoli­­tikumba) viszi az olvasót. Mészáros Gyula- volt szekszárdi múzeumigazgató - A kő­kori ember piros festéke című cikkében a világhírűvé vált lovasi őskori festékbánya felfedezéséről ír. Érdekes megfigyelése, hogy a lovasi csont bányászeszközök előké­pei a mai, fémből készült bányászszerszá­moknak, vagyis már az őskorban kialakul­tak a speciális szerszámok. (Ugyanez vo­natkozik az újkőkorban alkalmazott mező­­gazdasági eszközökre is, csak anyaguk vál­tozott meg.) Mivel a paleolitikum nem tar­tozott Mészáros szűkebb kutatási területé­hez. Vértes Lászlót hívta segítségül, s a tu­dományos feldolgozás kettőjük nevéhez fű­ződik, amihez a paleontológia, archaeobo­­tanika és a geológia tudósai is csatlakoz­tak, a végső meghatározás tehát komplex munka eredménye volt. Mészáros itt közölt megfigyelése szerint nemcsak eszközökkel, hanem sziklarepesz­­téssel is bányásztak már akkor. Választ ad arra is, hogy mi tette szükségessé a vörös festékanyag bányászását. A vörös anyagot- a vér, élet színét - a közelmúlt természe­ti népei is alkalmazták kultikus szertartá­saik során. A vörös festéket az őskori bar­langfestményekkel is kapcsolatba hozza a szerző, de a festmények milétére ő sem tud választ adni. Azzal zárja le a kérdést, ami­vel a régész általában lezárja a megoldat­lan témákkal kapcsolatos vitát: tovább kell kutatni. . . Rendkívül szemléletesen és összetett mó­don mutatja be az újkőkor (neolitikum) ku­tatása során felmerülő kérdéseket Trogma­­ycr Ottó szegedi múzeumigazgató A vízi­szamár című cikkében. Az ún. félszamár csonttöredékéből kiindulva jut el az álta­lános problémákig. A laikus számára az igazi lelet az „arany”. A régész célja azonban a minden­napok megismerése, s ehhez nem a muta­tós leletek szükségesek, hanem a sok apró részletmegfigyelés. Régészetileg azért egyik legfontosabb korszak az újkőkor, mert az élelemtermelés ebből ered. Trogmayer ér­zékletesen tárja elénk azt a folyamatot, melynek során az emberiség eljutott a pa­raszti életmódig, s megismertet a neolitikus falvak kialakulásával. Arra is figyelmezte­ti az olvasót, hogy az új kőkori emberek ugyanolyanok voltak, mint mi, csak tudá­suk volt kevesebb: humánumuk, világké­pük, munkájuk, szeretetük, szerelmük össze­hasonlítható a miénkkel. Egyik legnagyobb ásatásunkat Bándi Gá­bor szombathelyi múzeumigazgató vezette, a velemi Szent Vid hegyen. Az Egy majd­nem igazi város című írásával az i. e. első évezredbe, a bronzkorba érkeztünk. Megis­mertet Bándi a régészeti korszakbeosztások elveivel: a korszakolás korábban az eszköz­tipológián alapult, később szükségessé vált az abszolút kronológiai meghatározás is; a korokat évszámokban kellett meghatározni. Feltűnő, hogy az e korabeli többi lelőhe­lyen nem került elő akkora mennyiségű bronzanyag, mint a Szent Vid hegyen. E le­letekből arra lehet következtetni, hogy a 69

Next

/
Thumbnails
Contents