Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - Bellon Tibor: Gazdálkodás a bukovinai Andrásfalván: gyűjtötte és feldolgozta: Sebestyén Ádám
A föld alatt és a föld felett csak bezártságot tud kreálni hősének, akiről ekként vélekedik: „Működik, a gépezet, szalagjára fölcsavarja az e?nbereket. Már akit lehet, őt már nem. . Azt tudjuk, hogy a munka, a világos cél — rövidebb-hosszabb időre - visszaadja Balázs Jóska kedvét. Az embernek mégis az az érzése: csak azért megy a bányába, hogy a gyűlölt Schallenberget lássa, s dühbe guruljon. Később meg éppen a gyűlölet űzeti kertjébe, az ő paradicsomába, ahol szabadnak érzi magát, s egyszersmind gyávának is. Szégyenli ennek a szabadságnak az árát. Maradna is, menne is vissza a bányába. A belső őrlődések nyomán a megtisztulás hozza az egyetlen, végső bizonyosságot. „Ha még egyszer beteszem a lábam, valamelyikőnk meghal. . .”. A végzet sejtése a drámai fokozást hevíti, s előjelző motívuma a beteljesülésnek. Pillanatnyilag tehát László Lajos földöntúli boldogságot tud felkínálni hősének. A földi boldogságra is lát esélyt, de úgy érzi, ahhoz sok feltételnek kell összejönni. Ahhoz beszélni kell a mindennapokról, a múlt személytelen történeteiről. Beszélni kell mindenről, az megnyitja a zsilipeket. (És mégis félünk a beszélgetésektől.) Csak hazudni nem szabad, „inkább hallgass, ha nem tehetsz mást!” — tanácsolja az öreg Balázs a fiának. Egyértelműség kell a társadalomban, egyértelműség a magánéletben. A kettő szoros összefonódása adhatja az egyensúlyt. Az egyikben vagy a másikban keletkezett zavar, a többértelműség, a nem tisztázottság generációkat vezet félre, vagy tesz érzéketlenné, érdektelenné. Persze, létezik-e tisztán egyértelműség? Törekedni kell rá, s a megközelítés igyekezete, ha nem is örömöt, de megnyugvást ad, vallja az író. Tisztelem László Lajos etikai elkötelezettségét. Választott végmegoldását, Tolsztoj nyomán, azt hiszem, értem is. Csak azon tűnődöm, indokolt-e ez a megoldás. (Móra Könyvkiadó - Kozmosz könyvek, I979-) SZ. TÓTH GYULA Gazdálkodás a bukovinai Andrásfalván Gyűjtötte és feldolgozta: Sebestyén Ádám Ügy tartják a geológusok, hogy minden földtörténeti kor kitörölhetetlen nyomot hagy öreg bolygónk képén, és az értő olvasó előtt nyitott könyvként bomlik ki földünk históriája. így van ez az emberi történésekkel is. Egy-egy tájra könyörtelenül rányomja kézjegyét az események láncolata, az emberi sorsok és mozgások hatalmas, gigászi gyűrődése, egymásra vetődése és erupciója. Dél-Dunántúl néptörténete kicsiben Közép-Európa népeinek évszázados története. Az itt és most élő népek, népcsoportok életéről, kultúrájáról szóló híreket, tudósításokat és tanulmányokat azért is fogadjuk fokozott érdeklődéssel, mert reméljük, hogy általa még közelebb jutunk kultúránk jobb megismeréséhez és megértéséhez. Sebestyén Ádám egy korábbi munkájában bemutatta azt a keserves utat, amit a székelység Mádéfalvától Bukovinán és Bácskán keresztül két évszázad alatt a baranyai, tolnai tájakon hazát találásig megtett. Ezért is kíváncsisággal, örömmel veszi kezébe az olvasó ezt a vaskos könyvet. Kíváncsisága a témának szól. Örömének forrása abból táplálkozik, hogy a paraszti élet egészét kitöltő gazdálkodásról újabb, terjedelmes könyvet olvashat. Végh Józsefet illeti a dicséret, hogy A hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyaga és szókincse címmel közreadott részletes, alapos kérdőívével segítségére van az önkéntes gyűjtők népes táborának. A kérdőív felhasználásával sok kitűnő pályamunka született az elmúlt évtizedekben. Közülük több részben vagy egészében meg is jelent. Sebestyén Ádám szorgalmából a tolnai Völgység falvaiba települt székelyek bukovinai gazdálkodásáról kapunk hírt, a szekszárdi Megyei Könyvtár gondozásában megjelent vaskos könyv alapján. Mit ad nekünk ez a könyv? Megállja-e helyét, megfelel-e kitűzött céljának? - Az első kérdésre válaszolhatjuk, hogy sokat ad. Megismertet egy bukovinai falu határhasználati rendszerével, a földművelés gyakorlati rendjével, a termesztett növénykultúrákkal, a termelés agrotechnikai kérdéseivel. Mindezt gazdag nyelvi anyag segítségével mutatja be. 67