Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - Tóth Gyula,Sz.: Kísérlet az egyensúly helyreállítására: László Lajos:Kanyarkulcs
egészét felfoghatjuk úgy, mint az ihlet hiányával születő művek gunyoros karikírozását. Sőt, a Három szerencsétlen szakáll a lírai mű hatását körbejárva fakaszt nevetést. (Berzsián kérdése: „Nem verset akartok-e rendelni a szemetelés ellen?”) Még műfaji ellenpontozásra is találhatunk példát: a ballada nyomán Berzsián „jobbladát” ír. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a szereplők nevét sem, mert Lázár meséinek egyik elsődleges vonzereje a névadásban van. Már a bétfejü tündérben meggyőződhetett erről az olvasó. Azóta megújuló ötletességet tapasztalunk (olykor, mint Didekinél, a beszélt gyermeknyelv nyomán). Ebben a kötetben olyan nevekkel jelölte szereplőit, amelyek félrehallásból, kifejezések nem megfelelő értéséből és torzításokból születtek. Torzítást említek, de nyilván nem ez a jó megfogalmazás, hiszen a „hősök” nevei végül is alkalmazkodnak egy sajátos rendhez. Nézzük csak: Sróf ezeregymester és Violin, a fülrepesztő zenész a nyelv régebbi rétegéből léptek elő (foglalkozásuk pontos közlésével), ahogy Vinkóci Lőrinc is. A többiek neve a játék alapján alakult úgy, hogy érdekes, kedves legyen, s hangzenéjével érzelmeket váltson ki, mint Zsebenci Klopédia vagy Áttendő Redáz. Olykor megfigyelésből született, egzotikusnak ható, de reális név (ilyen Szőrénszőr Tej bajszáné, aki szőrös és bajsza gyakran tejes). Felismert igazságait a Berzsián és Didekiben jól szerkesztett novellákban mondja el az író (hangulatukat Réber László rajzai teszik szemléletessé). Önismeretre leginkább Az elszabadult kantáta tanít. Pontosabban arra, hogy tévedéseinket ne csak beismerjük, hanem mondjuk is ki. Igaz, Berzsián nem teszi, de a két megismételt jelző arra inti az olvasót, ez a magtartás helytelen. Egyébként is a Virágkoldusok ban a költő helyreállítja a megbolygatott rendet azzal, hogy segít az embereken. Berzsián fejlődik: a rossztól a jó, a sötéttől a világos irányába halad, az emberiséggel szakítás szándékától a másokon, barátain, Didekin és kutyáján való segítéshez jut cl. Jó, hogy ezen a könyvön sincs „hány éveseknek” megjelölés, mert a kötet mindegyik olvasó korosztályhoz szól. Mint minden szép és igaz játék. (Móra Könyvkiadó, 1979.) LACZKÓ ANDRÁS Kísérlet az egyensúly helyreállítására László Lajos: Kanyarkulcs A bányászokról elég keveset tudunk: nehéz körülmények között, sokat dolgoznak, hűségjutalmat kapnak, sokan a bánya áldozatai lesznek. Moldova Györgytől annak idején a bányászmunka részletes szociográfiáját kaptuk. László Lajos Kanyarkulcs című regényében - amely az Esték a klubban és az Uránbányászok után harmadszor szól bányászokról -, emberközelbe hozza az alakjait, és azt igyekszik feltárni, hogyan gondolkodik, hogyan érez a bányász. A regény izgalmasan indul: emberhalál döbbenti meg az olvasót. A bányaszerencsétlenség leírásának szaggatottsága, kapkodó gyorsasága nem hagy időt a gondolkodásra; előkészítés nélkül, váratlanul következik be a baj. Noha egy öreg bányász, bele nem nyugvó megadással, tudatja a bányászok beállítódását a munkára (,,aki a bányába megy, számoljon azzal, hogy otthagyja a fogát! Vagy nem?!”), a katasztrófa mégis mindenkit lesújt. Az emberi léptékű tragédia érzékeltetését, a hozzátartozók szomorúságán kívül, a túlélőket fogadó szemek oldódó csillogása teszi hitelessé. A mentési akcióban az író a bányászok újabb arculatát rajzolja meg: „Mi se vagyunk különleges emberek. Még a Kossuth-dijas mentő is remegett, mikor a tüzbe kellett rohanni. Sírt, amikor a füstös tárnok közül dagadt fejű embereket kapart ki. De nem lehetett onnan elcibálni, se kéréssel, se fenyegetéssel. Ugyan, ki érti ezt?”. A gyors snittek nemcsak képeket váltanak, hanem az idősíkokat is bontják. Az időbontással az író korszakot fog át: végigpereg előttünk Balázs József gyermekkora, ifjúkora, házasságkötésének ideje. Az életképekből (a regény erősségei ezek) és a főhős, Balázs József emlékképeiből lassan kirajzolódik a bányászélet, benne a bányászsorsokkal. Ebben a világban összezárva, egymást bántva élnek az emberek, s a bánya, mint kemény marok fogja össze az 5 65
