Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 2. szám - Bárth János: Sorsokat láttató vallomások

Érdemes kissé bővebben olvasnunk Csatári Mihály 77 éves bogyiszlói lakos 1748-ban tett vallomását. Egyrészt mégegyszer felidézhetjük belőle Tolna sorsát, másrészt mondatai fényt vetnek a tolnai nép hányattatására és bogyiszlói megtelepedésére: „Az Tanú Tolnán született e világra, Budának Töröktül megvétele előtt Tolnán lakott, Buda vétele után által költözött Bogyiszlóra, de ott is soká nem lakhatván, föl ment Győré, Győrül második esztendőben Tavasszal vissza tért Tolnára az T: Csácsár számára épített Prof unt ház mellé, és mivel csak tíz gazda szállott vissza, Tolnának Buda vételekor lett elpusztulása után, az táborozást és Prófunt ház mellett levő robotát nem győzvén, három esztendőnél tovább nem maradhattak, hanem ismét mingy áfán el futottak és többnyire Bogyiszlóra szállottak, aholis az Tanú mindezideig állandóan maradott. .

Tudjuk tehát, hogy a tolnai magyarok többsége Bogyiszlóra költözött. De vajon melyik Bogyiszlóra? Hol volt ebben az időben Bogyiszló? Sajnos ezekre a kérdésekre nem adnak érdemleges feleletet a vallomások sem. Apró célzások, homályos utalások olvashatók csak a perszövegekben. Jobb híján ezekre támaszkodunk.

Valószínűleg Bogyiszló korábban nem a Holt-Duna partján települt, mint most, hanem jóval keletebbre. Erre utal a Pusztabogyiszló helynév és az itteni régi temető. Andrásfalvy Bertalan kutatásaiból tudjuk, hogy ebbe a „Gyűr völgyén” túli temetőbe még a néprajzi módszerekkel elérhető időben is temetkeztek. A halottat csónakkal szállították. A régi bogyiszlói faluhelyről a kistolnai per egyik tanúja is megemlékezett: „Hallotta, hogy Bogyiszlóiak azon helyt, az kin most Temetőjek vagyon és Puszta Bogyiszlónak hivattatik, laktak..Mindezt egy önmagát 118 évesnek valló tanú mondta, a bogyiszlói Maláti János 1746-ban, aki gyermekkorában került át Tolnáról Bogyiszlóra. Ha tehát hiszünk az életkornak —• és hihetünk, hiszen itt nem az életkor pontossága a lényeges, hanem az, hogy egy nagyon öreg ember mondta —, akkor a bogyiszlói átköltözés igen régen, mindenesetre a XVII. század közepe előtt történt. Ezzel azonban látszólag elesünk az átköltözés egyik lehetséges magyarázatától. Azt gondolhatnánk ugyanis, hogy Bogyiszló a XVII. század végén került a Holt-Duna partjára, akkor, amikor a tolnaiak átköltöztek, hiszen ez a hely közelebb volt a kistolnai földekhez, amelyeket a tolnai eredetű bogyiszlóiak a XVIII. század első felében, a bogyiszlóiak számára kedvezőtlen 1758-as egyezségig használtak. Tudjuk azonban, hogy Tolna korábban is súlyos pusztulásokat élt át. Ezeket a XVIII. századi perekben már nem emlegetik. Tolnaiak Bogyiszlóra telepedésére tehát valószínűleg korábban is volt számos példa, így Bogyiszló falu helyváltoztatásainak okát nyomozva reális lehetőségként számolhatunk a „tolnai hatással”, vagyis azzal a törekvéssel, hogy a tolnai eredetű bogyiszlóiak a volt tolnai földekhez közelebb kerüljenek.

Bogyiszló falu helyváltoztatását azonban más okokkal is magyarázhatjuk. Valószínűleg a „félsziget” belsejében a Holt-Duna környéki táj biztonságosabb volt, mint a keletebbre eső régi faluhely. Néhány vallomásból tudjuk, hogy Fájsz népe, amelynek lakóhelyéhez közelebb esett a régi Bogyiszló, mint az új, a török háborúk idején gyakran volt kénytelen erdőkben bújdosni, éppen az új Bogyiszló tájékán, vagy éppenséggel Bogyiszlóra költözött. Ügy látszik, Fájsz és vele együtt a régi Bogyiszló jobban a hadak útjában volt, mint a Holt-Duna környéke. Idézhetjük itt a 61 éves Simon István fajszi lakos 1748-ban tett vallomását: „a Tanú-50