Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - Bárth János: Sorsokat láttató vallomások
nak mind Attya, mind maga Fajszon lett e világra, s Buda vétele előtt, s utána hol Bogyiszlóra által mentek lakni, hol pedig az erdőben lappangottak. Török világ után Kecskemétre vette lakását, annand másfél esztendőnek el telése után vissza jött előbeni lakóhelyére Fajszra”. Hasonlóképpen nyilatkozott a 62 éves Taba Pál faj szí lakos is: „Attyátül hallotta, hogy Buda vételekor, mikor az föld népe elfutott, Bogyiszló körül az erdőkben lett a világra, nevelkedett Fajszon egész a Kurucz világig. Kurucz világban Bogyiszlóra ment lakni, négy vagy eöt esztendőkig azon helyen maradván, és nem eléb, hanem, hogy meg tsendesedett az ország, ment vissza Faiszra.” Akadt olyan tanú is, például a 64 éves fajszi Nangi Lukács, aki a zűrzavaros kuruc időkben ment át Bogyiszlóra: „A tanúnak születése Fajszon volt, és Kurucz világig Fajszon lakván, azon zendülésben költözött által Bogyiszlóra. S mint egy három esztendők után ment vissza lakó földére.” A fenti idézetek is érzékeltetik, hogy a Holt-Duna melléki Bogyiszló biztonságosabb helynek számított, mint a tőle keletebbre eső táj. Ezért vállalhatták tehát a bogyiszlóiak annak idején, hogy átköltöznek határuk nyugati szögletébe, vagy olyan területre, amely esetleg akkor még idegen határrésznek számított. Vállalták a határszéli élet minden kockázatát és viszontagságát. E kellemetlenségek érzékeltetésére említjük meg, hogy több tanú állítása szerint a tolnaiak a XVII. század második felében, magukénak tudva, rendszeresen halásztak a bogyiszlói kertek alján húzódó Holt-Dunát. Használták a Holt-Dunától nyugatra eső kistolnai terület erdejét, kaszálóit, gyümölcsöseit, legelőit. Sőt, 1746-ban akadtak — természetesen Tolna-párti — tanúk, akik állították, hogy a tolnai határ a bogyiszlói házak között halad és egyes bogyiszlói házak kistolnai földön állnak: „Halottá, hogy Bogyiszlóban ednyihány ház Kis Tolnai földen építtetett” — vallotta Hadai Pál faddi lakos. Hasonlóképpen vallott a fajszi Taba Pál: „Pásztorkodván Bogyiszlóban hallotta Csatáritul, hogy Kis Tolnai Földen laknék, azkitis azon mondásért Kalocsára vitetvén, oda való Tiszt Uraimék megh is büntették”. Az utóbbi történet, a benne említett gazdanév és más okok miatt, hitelesnek látszik. Különösen akkor, ha összevetjük az első megmaradt bogyiszlói anyakönyv néhány olyan adatával, amely a református parókia történetére vonatkozó feljegyzések között található. 1754-ben például feljegyezte a pap a „társadalmi munkák” számbavétel során, hogy a „Kis Tolnaiak” egy tyúkólat csináltak a parókia számára. Más hasonló adat is található itt. Ezekből azt gyaníthatjuk, hogy a XVIII. század közepén Bogyiszlónak volt egy Kis-Tolna nevű negyede. Talán azokat a házakat számították ide, amelyeket a határperben kis-tolnai földön állóknak emlegettek egyes tanúk. Visszatérve Bogyiszló nyugatra költözésének kérdéséhez, megállapíthatjuk, hogy az nagyon régen, valószínűleg még a török kor első felében megtörtént. Erre utal 1746-ból Dékán Péter 85 éves bogyiszlói eredetű vecsei tanú, kissé mondái ízzel kezdődő vallomása: „. . . Bizonyosan hallotta aztis, hogy Török elől az ország ell buidosván és el széledvén, sokan általa vissza hivatattnak, az ■ ■ ■ ■ Bogyiszlóiak megh térvén, nem előbeni helyt, az hol most Temetőjek vagyon, hanem mostani Bogyiszlói megh szállották kalocsaiakkal edrvütt. . Ez a nagyon tanulságos vallomás átvezet bennünket Dalocsa kérdéséhez. Dalocsa ma Bogyiszló egyik határrészének neve, amely a falutól délkeleti irányban H
