Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 2. szám - Bárth János: Sorsokat láttató vallomások

szociálták. Például 1746-ban Keserű István 65 éves fajszi tanú, aki így fogalmazott: „Kurucz Háború előtt Tolna el pusztulván Ráczokkal megszáléttatott”.

A rácok tolnai tartózkodása azonban nem lett hosszú életű. A kuruc háborúk során a délszláv jövevények meghaltak vagy elmenekültek. Ebben az időben újra elpusztult Tolna. 1748-ban a legtöbb vallomástevő tanú megemlékezett Tolna kuruc kori elnéptelenedéséről. Egyikük, a már többször idézett bogyiszlói Tóth Mihály szerint az itt élő lakosok „az Kurucz világban mind elpusztultak, és meddig az ország le nem tsendesedett, pusztán állott Tolna”. Más tanúk a kurucok előli elmenekülést, az elszéledést hangsúlyozták, vagy mindkét lehetőségre utaltak. így pl. a 62 éves Paksi János bogyiszlói lakos, aki elmondta, hogy Tolnát a kuruc világ előtt „minden féle nemzet” megülte, „hanem Kurucz világban némellyek kurucz fegyverétől meg emésztettek, némellyek pedig el futamlottak, mind addig, míg az országban békesség nem lőtt, pusztán állván Tolna”. Hasonlókat mondott a 62 éves fajszi Taba Pál: „Kurucz világ kezdete élőt Ráczok felessen laktak Tolnán, de azok is Kurucz világban mind el futottak, sokak pediglen mind életüktül, mind jószágoktul meg fosztattak, s így . . . pusztulás követte Tolnát”. Egyes tanúk konkrétabban is utaltak a szomorú eseményekre. így pl. a 77 éves bogyiszlói Csatári Mihály: „. . . az Kurucz világban kuruczok az magyarokon kívül mind kardra bánták!’ Tolna lakóit — vallotta. A 71 éves Pata családnevű fajszi tanú (keresztnevét elfelejtették feljegyezni) szemtanúként számolt be az öldöklésről: „Ezek is. . . (ti. a török után Tolnára települt emberek!) . . . kurucz háborúban mind el szélettek, és rész szer ént le vágattak, látván a Tanú szemeivel mészárlot testeket ebektül s sörtvélyesektül marczangoltatni”'.

A kuruc világ „elcsendesedése” után lassan újra népesedni kezdett Tolna. Simon István fajszi tanú megfogalmazása szerint: „három avagy négy esztendőknek el forgása után újannan mindenféle nemzet megszállotta”. Bogyiszlói Tóth Mihály szavaival: „Kurucz világ után ednehány Kalocsa'] magyarok s Fajsziak szálam kezdvén, többen másunnan is lakásokat oda vették!’. Egyes kalocsai magyarok Tolnára költözésének említése azért is figyelemre méltó, mivel más források is megemlítenek ilyen átköltözőket. így például a Kalocsáról keletre eső Malomér puszta 1772. évi perében emlegetik Tába Györgyöt és Kárai Györgyöt, mint olyan embereket, akik hajdan szállást tartottak Maloméren, de később átköltöztek Tolnára. Tolna XVIII—XIX. századi népességében végülis az a németség lett meghatározó szerepű, amely 1718-tól szervezett telepítésekkel került a városba, újra jelentős települést formálva a sok vihart megért régi helyen.

Miként a fentebb idézett vallomásokból láttuk, a tolnai magyarok a XVII— XVIII. század évfordulója tájékán legtöbbször is menekülni kényszerültek városukból. Legjelentősebb volt a Buda visszavétele utáni pusztulás és futás. Ezután a rácok ittléte miatt már kevesen tértek vissza. Később a kuruc háborúk után viszont általában vallási okokból kellett távolmaradniok. Tolna földesurai arra törekedtek, hogy városukban csak római katolikusok éljenek. így a magyar reformáció egyik fellegvárának régi magyar népessége kénytelen volt a környék református helységeiben, pl. Bogyiszlón, öcsénvben meghúzódni. Legtöbben Bogyiszióra mentek át. Erre utalnak a vallomásokban elmondott életrajzi adatok, az összeírások származási rovatai, valamint az a körülmény, hogy a tolnai reformátusok harangja és kelyhe a bogyiszlói református templomba került.

4

49