Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 2. szám - Bárth János: Sorsokat láttató vallomások

Duna jobb partján volt a lakóváros, a szálláskertek viszont a Duna bal partján helyezkedtek el, hogy közel legyenek az itteni birtokokhoz. A perbéli vallomásokból tudjuk, hogy a XVII. században a tolnaiak kerteket irtottak, állatokat tartottak, veteményeztek, kaszáltak, gyümölcsöt termesztettek a kistolnai területen. Tudunk az erdei aszaló kemencéikről és állattartó aklaikról is. Kérdés, hogy ez a feltételezhető intenzív bal parti szállástartás mekkora múltra tekinthet vissza. Valószínűleg nagyon régi időre, hiszen a gazdálkodás megkívánta az ilyen telephelyeket. Föltételezhetjük tehát, hogy az 1576-ban említett kistolnai lakosok a bal parti szálláshelyek városhoz közeleső sűrűsödésében éltek, mintegy a szállásokra való kiköltözés korai előképeként. A megduzzadt területű és népességű városban erre könnyen rákényszerülhettek.

Kistolnával kapcsolatban szükséges megjegyeznünk, hogy a per több tanújának vallomása szerint a Duna medre fokozatosan nyugat felé tolódott a XVI— XVII. században. Erről vallott például Dékán Péter 85 éves bogyiszlói születésű vecsei tanú 1746-ban: „az előtt Dunának folyása... ott... vált, a hol mos Kis Tolnai földen Kápolnának helye esmértetik, bizonyossan hallotta, és miulta emlékezhetik. . . az Duna nagy darab földet Tolna városbúi ell bort a”. Hasonlóképpen nyilatkozott ugyanakkor a tolnai származású 57 éves őcsényi Beregh Péter: „emlékezik arrul, hogy Tolna várossábul ... a... Duna nagy darabot el rántván Kis Tolna földet nagyobbította, és az Attyátul sokszor hallotta, hogy az előtt a mint most jegenye fák vannak túl az Dunán, (értsd: a Duna bal partján, mert ekkor Tolnán vallattak!) . . . távol Dunának régi folyása volt”.

Bogyiszló újkori népességének jelentős hányada tolnai menekültekből került ki. A kistolnai per vallatói igyekeztek fényt deríteni Tolna város pusztulásának körülményeire, hogy így tisztázhassák a Kistolna nevű terület sorsának alakulását.

1748-ban több tanú is említette, hogy a török kor utolján Tolna kétszer pusztult el: amikor a török Bécs alól visszajött és amikor Buda fölszabadult. Szép magyar szójárása miatt érdemes itt idéznünk Tóth Mihály 80 éves bogyiszlói tanút: „Számlállya a Tanú. . . Török üdőben két versben pusztulásra jutottnak lenni T olna várossát, elsőben tudni illik, midőn Bécs alatt megveretett az Kereszténytől a török, másodszor Buda vételekor”. Hasonlóképpen nyilatkozott a 77 éves Csatári Mihály bogyiszlói lakos is: „Tolna várossá Török időkben kétszer futott, elsőbb mikor Bécs alól a Török vissza jött és meg égette Tolna várossát, másodszor, amely emberek visszajöttek azok is Buda vételekor mind elpusztultak”.

Mindezeket jól érzékeltette saját sorsának ismertetésével a fentebb már idézett 80 éves Tóth Mihály bogyiszlói lakos: „A Tanú Tolna várossában lett e világra, Tolnárul pediglen, midőn Bécs alól a Keresztény Töröknek táborát el haitotta (el pusztulván Tolna azon esztendőben) jött által a Dunán Attyástul Bogyiszlóra, holott is azon alkalmatosságval a mennyire emlékezik, mint egy más fél a vagy tsak egy esztendeig lakot a második esztendőre tavasszal Szülét földére, úgy mint Tolna várossában által költözött, és mind az ideigh még Budát töröktül meg vették az keresztények, Buda vétele után az Pogányság alá nyomódván, Tolna újabban pusztulásra jutott, és így második pusztulásának idein a Pátens édes Atyával, s nemzetségével, meg halván azon idő közben édes Attya Tolnán. átad szállott Bogyiszlóra. ez lakossát ezé szén Kurucz világig nem változtatván, hanem Ku-47