Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - Bárth János: Sorsokat láttató vallomások
zajló kistolnai határper egyes tanúi is, bizonygatván, hogy a Holt-Dunától északnyugatra eső terület tolnai birtok, annak ellenére, hogy a Duna bal partján van, mivel valamikor a IIolt-Duna folyóvíz volt és a nevezett terület jobbpartinak számított. E bizonytalan hitelességű tolnai érvelésektől függetlenül megállapíthatjuk, hogy a Holt-Duna különös vízállása történelmi határvonalnak tekinthető. Nemcsak az újkorban volt itt Tolna és Pest megye határa, hanem valószínűleg a középkorban is idáig nyúlt Bodrog megye. Emellett ez a víz falvak és uradalmak választóvonala is volt. A Holt-Dunától nyugatra eső területet gyakorlatilag mindig tolnaiak birtokolták, csak a XVIII. század közepe táján vált vitatottá a terület. Elsősorban azért, mert a tolnai reformátusok egy része a XVIII. század elején, Tolna pusztulásai idején, Bogyiszlóra költözött, és bogyiszlói lakosként tovább használta régi Duna-balparti birtokát. Ez jó ürügy volt a kalocsai érseki uradalom és a tolnai Festetics uradalom közti vitára, a terület hovatartozását illetően. A kistolnai perben többek között arról is érdeklődtek a vallatok, hogy állt-e falu valaha Kistolnán, tehát önálló pusztának tekinthető-e. Néhány tanú bizonygatta, hogy régebbi öregek állítása szerint a Duna-balparti Kistolnán valaha házak álltak, és ezekben tolnaiak laktak. Föltehetőleg kápolnájuk is volt. Például egy 60 éves fajszi tanú, Nánay Lukács 1746-ban mondott szavai szerint: „Kis Tolnán által járván, Tolna városában sokszor hallotta, hogy megh nevezet Kis Tolnaiföldön házak is voltak, de hogy valamikor külömb határ, vagyis Falu, a vagy Puszta volt, soha sem hallotta.” Egy másik fajszi tanú, a 60 éves Taba Pál megfogalmazása szerint: „Azt sokszor hallotta, hogy Tolna városbéliek rész szer ént oda lakni jártának, a mintis ott lévő Kápolnának fundamentumibul ki tetszik”. E témáról legjobban a 68 éves bogyiszlói 'Paksi János vallott, 1746-ban: „Hallotta. . . hogy Tolna városnak gazdái eöten vagy hatan lakták azon földet, az holott most is házak és Kápolna fundamentumibul réghi lakosoknak házait megh ösmérhetni”. Érdemes ezt a vallomást összevetnünk azzal a török kori, 1576-ból származó tolnai összeírással, amelyet Káldi-Nagy Gyula tett közzé az Agrártörténeti Szemle IV. (1962) évfolyamában. Ebben az összeírásban utcák szerint veszik számba és sorolják fel név szerint a tolnai lakosokat, termett gabonájukkal együtt. Van pl. Patak utca, Nagy utca, Kápolna utca, Csapó utca, Varga utca. Az összeírás végén, mintegy az utcákkal egyenrangúan megtaláljuk a „Kis Tolna” helynevet. Itt négy gabonatermelő gazdát vettek számba az összeírok. Ebből a lajstromból úgy látszik, hogy egyik elkülönülő negyede volt Kis-Tolna az akkor igen népes és virágzó városnak. A későbbi adatokkal összevetve úgy véljük, hogy a Kistolna nevű tolnai városnegyed lakóházai a Duna bal partján álltak. Tőlük keletre terült el a Holt-Duna tájékáig Tolna város Duna-balparti határa, ameiv a XVIII. századi határper tárgya lett és amelyet akkor a tanúk Kis Tolnának neveztek, az érsekség tisztségviselői viszont Dokomlásként kíyánták emlegetni. Tolna Duna-balparti házaival kapcsolatban érdemes még utalnunk egy települési sajátosságra, amely e táj több Duna menti városából is megfigyelhető volt az újkori évszázadokban. A folyón túli szálláskertekről van szó, amelyek a folyón túli földek használóinak gazdasági telephelyei voltak. Itt elsősorban az ilyen települési osztottságú Mohácsra és Dunaszekcsőre gondolhatunk. Mindkét helyen a
