Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - Bárth János: Sorsokat láttató vallomások
Sorsokat láttató vallomások A régi idők eseményei, emberek sorsa és életformája után nyomozó történetíró számára nagy szerencse, hogy az elmúlt évszázadok emberei időnként pereskedtek egymással, és bíróságok előtti viaskodásuk iratait jelentős számban őrizték meg a különböző levéltárak. így volt ez a kalocsai—tolnai Duna-tájon is, ahol — más vidékekhez hasonlóan — gyakran támadt nézeteltérés a XVIII. századi jobbágyok (illetve földesuraik) között. A viszályok oka legtöbbször anyagi természetű volt. Általában egy-egy földdarab, erdő, legelő, gyümölcsös vagy halászóvíz birtoklása miatt került sor az egyébként békésen élő szomszédok összeütközésére. A határperekből megállapítható, hogy az esetek többségében alapvetően a földcsurak viszályáról volt szó, és ha a pereket a vitatott területen az ott élők véres összecsapásai előzték meg, ezeket az egymásnak rohanásokat és erőszakos akciókat a perre készülő földesurak tiszttartói sugalmazták. A táj egyik legnevezetesebb XVIII. századi pere az úgynevezett kistolnai határper volt. Évtizedekig folyt különböző bíróságok előtt a Tolnát birtokló Festetics uraságok és az akkor még Duna-balparti Bogyiszlói birtokló kalocsai érsekek között. A vallatások során sok bogyiszlói, tolnai, őcsényi, fajszi és más falubeli tanút megszólaltattak. Általában öreg parasztokat, pásztorokat. Vallomásaikat följegyezték, s a korabeli jegyzőkönyvek ma is megtalálhatók a Kalocsai Érseki Levéltárban. (Legtöbbjük a „Birtoklási irat gyűjtemény” nevű válogatás V. csomójában). A kistolnai per vallomásaiban sok szó esett Bogyiszló és Tolna népének XVII. század végi és XVIII. század eleji sorsáról, életéről, küzdelmeiről. Alábbiakban e vallomások legjavának bemutatásával megpróbáljuk felidézni ezt az időben ugyan távoli, de sok áttétellel a mai életre is kiható, történelmi viharokkal teli világot. A XVIII.—XX. századi Bogyiszló falu a Holt-Dunának nevezett patkó alakú vízállás déli, délkeleti partjára települt. Ez a Holt-Duna a bogyiszlói nagy Dunakanyarulat által körülzárt terület közepe táján fekszik, és látszólag nem tekinthető Duna-ágnak, mivel közvetlenül nem érintkezik a Duna régi és új medrével. Az ún. Sándor-fok ömlik belé, amely a Karaszi-fokon át régen a Vajassal kötötte össze. A múlt század közepén még élt olyan hagyomány, hogy valamikor a Holt-Duna valóságos Duna-ág volt. Erre hivatkoztak a XVIII. század közepén BÁRTH JÁNOS: 45
