Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - Halász Péter: Az egyházaskozári csángók utolsó kálváriája
belépők elsősorban azokból kerültek ki, akik 1951-ben, az erőltetett szervezés időszakában lettek tsz-tagok. Pedig nem került sor különlegesebb erőszakosságra. Ám ahogy múltak az évek, csökkent a tagvándorlás mértéke, s ezzel párhuzamosan a személyi kavargások is mindinkább elültek. A paraszti közösség fölbolydult értékrendje kezdett helyreállni, s a tsz-ben is előtérbe került a munka utáni megítélés, a szaktudás és a szorgalom becsülete. Mindez nyilván hozzájárult ahhoz, hogy az 1955-ös esztendő kedvező időjárása egyáltalában érvényesülhetett. Emelkedtek a termésátlagok (1. táblázat), s a tagok már nem 1—2 q, de 10—12 q gabonát is kaptak. A borsó pedig olyan gazdagon fizetett, hogy maguk sem akarták elhinni, s az elnök maga utazott föl Budapestre, hogy a minősítésnél be ne csapják őket. A borsó árából még abban az évben egy eZtort akartak vásárolni, hogy ne legyenek annyira kiszolgáltatva a gépállomásnak. Ám ehhez a vásárláshoz nem járult hozzá a gépállomás. Az egyházaskozári termelőszövetkezet termésátlagai, qjkh Megnevezés Bercsényi Tsz 1952. Új Élet Tsz 1954. 1955. Búza 3,6 3,7 8,0 Rozs 3,8 0,7 7,0 Árpa 5,o 3,i 10,0 Zab 1,0 5,6 15,0 Kukorica 1,6 5,o 5,5 Napraforgó 7,6 Burgonya 43,o 23,0 72,0 Cukorrépa — — 88,0 1955-ben építette fel a termelőszövetkezet az első istállóját, a tehenek részére. Eddig ugyanis a közös tulajdonban lévő állatok is „házi istállókban”, vagyis a tagoknál voltak elhelyezve, ami teljességgel lehetetlenné tette az ellenőrzést: az abrak- és a szálastakarmány nagyrészét vagy eladták, vagy a saját állataikkal etették meg. Mindez egyrészt érthető, hiszen abból a jövedelemből, amihez „törvényesen” jutottak, aligha tudtak volna megélni azok a csángó családok, akiknél az 5—6 gyermek volt az általános, de a 8—10 sem volt ritkaság. Másfelől viszont — sok egyéb mellett — az ilyen állapotok miatt sem tudott a termelőszövetkezet zöldágra vergődni. Az új istálló fölépítése sokat javított a helyzeten. 1955-ben növekedett a tagok munkakedve is, bár még mindig csak a kétharmaduk vett részt rendszeresen a közös munkában. A jobb termés nyomán nőtt a munkaegység értéke: a terményeket is pénzre számítva 21,58 forintot ért, az egy tagra jutó részesedés pedig csaknem ezer forinttal haladta meg az elmúlt évi összeget. Bár ez az 5011 forint 12 felé osztva csak havi 418 forintot jelentett, ami — akárhogy is nézzük — siralmasan kevés. 40
