Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám - Halász Péter: Az egyházaskozári csángók utolsó kálváriája
HALÁSZ PÉTER: Az egyházaskozári csángók utolsó kálváriája Vannak emberek, akik csak többszörös erőkifejtéssel, vagy különös nehézségek legyőzésével érik el azt, ami másoknak könnyebben sikerül. Ugyanígy vannak olyan népcsoportjaink is, amelyeknek különösképpen „kijutott” a történelmi megpróbáltatásokból. Ilyen különlegesen nehéz körülmények között alakult az Egyházaskozáron élő csángók sorsa a korábbi és a közelebbi időkben. Múltjuk során számos értékes emberi és közösségi tulajdonságot tudtak fölmutatni, de a legutóbbi — s bizonyára legutolsó — megpróbáltatásuk módfelett tanulságos módon alakította a sorsukat. Évszázados és történelmi méretű meghurcoltatásuk zárófejezete volt ez a néhány évtized, különállóságuk végetérésénck fájdalmasan tanulságos eseménye. A Baranya megye északi sarkában lévő Egyházaskozár termelőszövetkezeti mozgalmának alakulásáról, a falu lakóinak az 1950-es évek első felére eső történelméről van szó, amely ugyan semmivel sem különösebb más falvak akkori sorsánál, de figyelemre méltóvá teszi az a körülmény, hogy egy olyan népcsoport élte és küzdötte át magát azokon az éveken, amely annakelőtte több évszázadon keresztül idegen országban, magárahagyottságban élte életét. Ez a második világháború végén Moldvából idekerült magyar népcsoport a társadalmi és gazdasági átalakulás legnehezebb esztendeiben kezdett hozzá itteni életének alakításához. Sorsukban az a nagyszerű, hogy ha nehezen is, de rátaláltak a megváltozott lehetőségek kihasználásának módjára, s e tekintetben példát mutattak mindnyájunk számára. A termelőszövetkezeti mozgalom hazai történetének Egyházaskozáron megvalósult folyamata azért tanulságos számunkra, mert egyrészt távlatot nyújt mai gazdaságpolitikánk értékeléséhez, másrészt pedig emléket állít azoknak, akik a különlegesen nehéz körülmények között kiállták a megpróbáltatásokat. EGYHÁZASKOZÁR MAI LAKÓINAK TÖRTÉNETE A történelmi Magyarország keleti határain kívül, a Kárpátok túlsó oldalán, főként a Tatros, a Szeret, a Tázló, a Beszterce és a Moldva folyók völgyében jelentős számú magyar népesség él, akiket ^együttesen csángóknak neveznek. Számuk rohamosan fogy, de még ma is megközelíti a százezret. Egy részük már leg-35
