Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 2. szám - Bárdosi Németh János: Versek
BÁRDOS! NÉMETH JÁNOS: HÓDOLAT BABITSNAK Ezüst csőréből élő dal csorog, ezt írtam hajdan verseid alá, ma már, hogy holt vagy, változott a kép, aranykannából csorgatod a dalt. Bocsáss meg mester, nem néztem feléd, amíg dalaid bársony harmatát ringatták a fák s itták a szívek, én csak titokban voltam hódolód. Vagy tán még úgy sem, mint szelet, esőt, úgy vettelek én: áldás volt a dal, ahogy a népnek szél, eső is az, úgy álltam tenger csodáid előtt. Ma már, hogy hül a világ homloka, tudom, homlokod pattantotta ki mindezt a csodát s mint egykor Arany, a lét reményét hagyta ránk dalod. MAQANYOS KURUC MARTYN FERENC FESTMÉNYÉHEZ Észvesztőén-szép, álom és emlék: a csöndbe-vesző puszta, s egy kuruc: vad harc nyúzta, most lova mellett ülve, úgy néz a messze-tünde jövőbe, melyet elföd a homály és a kék köd.
