Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Romsics Ignác: Nemzeti és társadalmi kérdés az 1918—1919-es forradalmakban
ROMSICS IGNÁC: Nemzeti és társadalmi kérdés az 1918—1919 -es forradalmakban A polgári átalakulás folyamatát Magyarországon az 1848-as forradalom indította meg. A forradalom törvényekben rögzített legfontosabb vívmányait, a polgári jogegyenlőséget és a jobbágyfelszabadítást a Habsburg-dinasztia elleni magyar szabadságharc 1849-es bukását követő önkényuralom, s az 1867-es osztrák— magyar kiegyezés sem számolta fel. A feudális rend alapjainak megszüntetéséhez azonban nem társult a nemzeti és nemzetiségi kérdés olyan harmonikus és hosszú távra érvényes rendezése, mint amilyen a nyugat-európai forradalmak, s kiváltképp a XVIII. század végi francia polgári forradalom természetes velejárója volt. Magyarország politikai elitjének döntő többsége 1867-re feladta a minden tekintetben önálló és független Magyarországnak, s a nemzetiségi kérdés demokratikus rendezésének Kossuth Lajos nevéhez fűződő koncepcióját, s Ausztriával való viszonyát olyképpen rendezte, hogy kül- cs hadügyekben, valamint az ezekkel kapcsolatos pénzügyekben Magyarország a Habsburg birodalom — új nevén: Osztrák —Magyar Monarchia — közös, birodalmi érdekeinek rendelődött alá. Belügyekben a magyar parlament és kormány természetesen teljes önállóságot élvezett. A belügynek tekintett nemzetiségi kérdés (a történelmi Magyarország összlakosságának több mint 50 százaléka idegen anyanyelvű volt) rendezésére közvetlenül az osztrák—magyar kiegyezés után került sor. A magyar parlament elismerte, hogy Horvát-Szlavónia történelmileg kialakult külön territóriummal bíró politikai nemzet, s a magyar—horvát viszonyt az osztrák—magyar viszony mintájára rendezte. A többi nemzetiség (szerbek, románok, szlovákok, németek és kárpát-ukránok) hasonló igényeit az országgyűlés elutasította. Számukra csupán nyelvi-kulturális jogokat biztosított. Az Osztrák—Magyar Monarchia (és benne Magyarország) 1860-as években kialakított bonyolult alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyai mindemellett közel fél évszázadra megfelelő keretet biztosítottak az egyes részek gazdasági fejlődése számára. Magyarország nemzeti jövedelme 1867-től 1913-ig mintegy négyszeresére nőtt, s a gazdasági növekedésnek ez a dinamizmusa nemcsak a keleteurópai orosz, hanem a délnyugat-európai olasz gazdaság növekedési ütemét is felülmúlta. A termelés és az áruforgalom kapitalizálódása azonban nem járt együtt a társadalom hasonlóképpen gyors és radikális átalakulásával. A polgári társa-7
