Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Balázs Kovács Sándor: A két Csapó Dániel
KECSKEMÉTHY CSAPÓ DÁNIEL A másik Csapó Dánielről sajnos még hiányosabbak az ismereteink. Eddig nem sikerült találnunk olyan levéltári vagy egyéb forrást, melyből egyértelműen tudnánk rekonstruálni élettörténetét. Még legfontosabb életrajzi adatainál is kénytelenek vagyunk feltételezésekre, következtetésekre hagyatkozni. Irodalmi működéséből, könyveinek megjelenési éveiből, kéziratainak dátummal ellátott példányaiból annyit meg lehet állapítani, hogy kb. 25—30 évvel fiatalabb volt a Tolna megyei Csapónál. Kézirataiból kiderül, hogy 1830-ban a pesti egyetemen a „bölcselkedés” másodéves hallgatója volt, ahol a Stahly Ignác által felajánlott 4 arany értékű emlékpénzjutalomra pályázott. Szinnyei szerint munkáját ki is adták az egyetem ünnepélyére, a következő címmel: „Értekezés a históriának becses és hasznos voltáról a pesti királyi magyar tudományos egyetemnek félszázados ünnepére íratott. Pest, 1830.”. 1833-ban, a „nyelvmester” megjelenésének idején, már befejezte egyetemi tanulmányait, tanítóként működött Buda vagy Pest valamelyik iskolájában. Csak rövid ideig tanított, ugyanis a Magyar Tudós Társasági Névkönyv 1840. évi kötetében már a társaság írnokaként szerepel. Innen az is kiderül, hogy e posztra 1834. november 8-án nevezte ki az elnök. Az ülések jegyzőkönyveit vezetve, személyes kapcsolatba került a kor több kiváló tudósával, művészével, kiknek munkássága nagy hatást gyakorolt a pályakezdő ifjúra. Azt is tudjuk róla, hogy már 1826-ban és az ezt követő években népköltészeti gyűjtést végzett Cegléd és Kecskemét környékén. Valószínűleg erről a környékről származott, amit alátámaszt előnevének megválasztása is. Feltehetően a Csapók Bács megyébe elkerült ágának leszármazottja, de személyére vonatkozóan semmi iratanyag nem maradt fenn sem a Pest megyei Levéltárban, sem a kecskeméti Bács-Kiskun megyei Levéltárban. (Meg kell ugyan jegyeznünk, hogy a volt Bács-Bodrog vármegyére vonatkozó iratok a jugoszláviai Sremski Karlovciban találhatók, ahol nem folytattunk kutatást. Lehetséges tehát, hogy innen még előkerülhet valamiféle rá vonatkozó irat.) A Kalocsai Székesfőkáptalan Hiteleshelyi Levéltárának mutatókönyvében szerepel egy Kecskeméthy Csapó János, aki rokonságban állhatott vele, közelebbit azonban róla sem tudunk. A hiányos adatok is azt támasztják alá, hogy irodalmi munkássága már a kortársak ítélete szerint sem volt kiemelkedő. Sokoldalú irodalmi tevékenységet fejtett ugyan ki, de egyetlen munkája sem teljes egészében saját szerzeménye, valamennyi vagy gyűjtés, vagy fordítás. Az egyetlen „nyelvmester” a kivétel, mely leginkább nevezhető tudományos műnek. Széles körű érdeklődését bizonyítja — művei mellett — az a tény, hogy 1836-ban az Országos Széchenyi Könyvtár elődjének három könyvet ajándékozott, s ezek témája eléggé széles skálán mozog. Az egyik politikai, a másik teológiai, a harmadik pedig gazdasági tárgyú. Irodalmi tevékenysége a reformkor literátus értelmiségének tipikus példája lehet. Népdalokat gyűjtött, műdalokat, marsokat másolt le, feljegyezte neves kortársainak beszédeit, idegen nyelvű — főleg latin és német — munkákat fordított. A már említett nyelvtankönyve, dalgyűjteménye és Bolla Márton világtörténetének fordítása mellett Klobusinczky Pál német nyelvű nevelésügyi munkáját is magyarra fordította. Bolla háromkötetes műve, annak ellenére, hogy latinul íródott, 69
