Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Balázs Kovács Sándor: A két Csapó Dániel
hat kiadást ért meg, a szakirodalomban mégis ismeretlen. Valószínű, hogy tankönyvnek készült, egyetemeken és gimnáziumokban használhatták. Az író korabeli tudományos ismeretek alapján foglalja össze a XVIII. század végén ismert világ történetét. Természetesen e munka nagy része ma már kuriózumszámba megy, viszont a XIX. század első felében annyira elterjedt tankönyv volt, hogy a magyar nyelv hivatalossá válásával egyidejűleg szükségesnek érezték lefordítását. Klobusinczky munkája ismeretterjesztő jellegű, a gyermekneveléssel foglalkozó személyeket látja el hasznos tanácsokkal és tudnivalókkal, összefoglalva kora nevelés- és oktatásügyi nézeteit. 1850-ben lefordította Reichenbach lipcsei egyetemi tanár ismeretterjesztő természettudományi munkáját. A Magyar Tudományos Akadémia számára is gyűjtött népdalokat. Ezek kézirata szintén megmaradt. Feltűnően nagy mennyiségű anyagot szedett össze (ezek egy része nyomtatott gyűjteményeiben is megjelent), de a népdalok jellegzetesen keverednek a műdalokkal és korabeli költőktől átvett versekkel. Találunk a dalok között pl. Petőfi-verseket is. Ez a keveredés nem Kecskeméthy Csapó tájékozatlanságából fakadt, ö tudatosan, korának felfogása szerint, a korszellemhez igazodva válogatta be gyűjteményes munkáiba a népies költészet egyes alkotásait. Ez a XIX. század első felében általános jelenség volt, amit bizonyít a korszak két legkiválóbb népköltésgyűjtőjének, Erdélyi Jánosnak és Kriza Jánosnak a munkássága is, akik szintén felvették köteteikbe a nép körében elterjedt műdalok számos változatát. A népköltészeti gyűjtés ilyen felfogásának széles körű elterjedésére jellemző példákat találunk Stoll Béla bibliográfiájában, aki a magyar kéziratos énekeskönyveket és versgyűjteményeket ismerteti. Kecskeméthy Csapó Tolna megyével is kapcsolatba került. A múlt század harmincas éveinek közepén tájszavakat gyűjtött megyénkben — a Magyar Tudós Társaság megbízásából — egy készülő tájszótár számára. A Magyar Tájszótár 1838-ban nyomtatásban meg is jelent, melyben Kecskeméthy Csapó Dánielnek jelentős szerepe volt. Tolna megyei anyagán kívül Kecskemét környékén gyűjtött tájszavait is felvették a szótárba, valamint könyvtári kutatómunkája eredményeként került be több -— már nyomtatásban előzőleg publikált — székely nyelvjárási anyag. A tájszavak gyűjtése ebben az időben még csak érdekes kuriózum, fő célja a magyar irodalmi nyelv gazdagítása és színezése. De segítségével a magyar nyelv eredetére is reméltek érdekes adatokat, nyelvtörténeti tanulságokat. Általában azonban csak a különlegességek érdekelték a kutatókat, a köznyelvből hiányzó, a köznyelvitől lényegesebben eltérő szavak, alakok, jelentések, szólások; ragozási változatok. így nem csodálkozhatunk azon, hogy Kecskeméthy Csapó is elsősorban az ilyen érdekességekre figyelt fel. Kutatómunkájának jelentőségét emeli, hogy Tolna megyéből — gyűjtésen kívül — csak Garay Jánosnak nyomtatásban is megjelent 10 sárközi tájszava került be ebbe az első tájszótárba. =►=*=* A Csapó Dánielről szóló téves címszavak az alábbi kézikönyvekben találhatók: Magyar írók élete és munkái. írta: Szinnyei József. Bp., 1893. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1942. Petrik Géza: Magyarország bibliográfiá-70
