Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 1. szám - Fodor András: Szekszárd, 978 és más versek

De csakugyan, az ének szőke, mert benne én az éneklőt is érzem: égszemű, hamvasarcú.

S míg sáfrány-dallamából zsibbaszt a szép, megértem

mért bűvölt úgy el engem a tízéves leány: mert átsugárzott rajtam szőkén, mint ez az ének.

S azért maradt meg mert nem őt őriztem, de fényét.

Általa lett előttem a nyílt, az egyszerű, a gyermeki mosoly, a teljes szépség szőke.

És neki hiszem el, hogy a tisztaság csak fehér.

És szőke ez a dal is, mert nyílt, mert egyszerű, mert gyermekes csupán de teljes szépség mégis, mert átfénylik az ajtón, oly tiszta, olyan fehér.