Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 1. szám - Balázs Kovács Sándor: A két Csapó Dániel

Az 1843-ban megjelent tudósítása természeti megfigyelésének, kísérletező kedvének bizonyítéka. Beszámol arról, hogy tengelici birtokán fehér kukacok pusztították búzáját. Leírja formájukat, és azt, hogy megpróbálja kitapasztalni: mi módon lehetne megakadályozni elterjedésüket, pusztításaikat. ígéretet tesz, hogy később egy cikkben visszatér tapasztalataira, ismertetni fogja eredményeit. Sajnos ez nem történt meg: nem találtunk tőle több ilyen jellegű híradást. Még halála előtt pár hónappal is írt: a burgonya száraz rothadásáról megjelent soraiban egy külföldön kiadott német nyelvű tanulmány kivonatos közlésére vállalkozott, melyet saját tapasztalataival is kiegészített.

Minden nyomtatásban megjelent írása a mezőgazdasággal, a gazdasági élet valamely részterületével foglalkozik. Érdeklődése azonban elsősorban nem az elméletre irányult, a gyakorlatban még inkább kitűnt élénk szervezőkészsége és az új iránti fogékonysága. Tevékenyen részt vett birtokai irányításában. Országos szaktekintély volt a gazdálkodás terén, Gyulai Pál „az első magyar népgazda” megtisztelő jelzővel illette. Birtokain előtérbe helyezte a jövedelmező üzemágakat és ezek korszerűsítésére anyagi áldozatoktól sem riadt vissza. Amerikából hozatott dohányvetőmagot, felfigyelt az új ipari növényekre és megszerezte azok termesztésének leírását, propagálta tapasztalatait. Ezzel saját jövedelmének növelése mellett a környék lakóinak életszínvonalát is emelte. Például az ugaron termelt dohány lehetőséget adott a termelőknek hitel és csere igénybevételére. Erről írta Niki Alajos, megyénk egyik uradalmának gazdatisztje, hogy „az adózó jobbágyság itt ott már vetegeti ugarjait, főösztönül szolgálván neki az efféle természetekbőli dézsmamentesség”'. Jelentős szerepet játszott a magyar lótenyésztés fellendítésében is. 1825-ben hatodmagával megbízták, hogy készítsenek javaslatot a fejlesztés módozataira vonatkozóan. Részt vett a Magyar Gazdasági Egyesület megalakításában, előtte azonban már Tolna megyében is szervezett egy kis társaságot, mely a gazdálkodás korszerűsítését tűzte célul maga elé. A tagok bizonyos időközönként összegyűlve tájékoztatták egymást tapasztalataikról, közösen megvitatva a gazdasági problémákat igyekeztek minél jövedelmezőbbé tenni gazdaságaikat. Főleg a megye juhtenyésztésének fellendítésében és a gyapjúnemesítésben értek el jó eredményeket. Már említettük Csapó tengelici mintagazdaságát, melynek központjában a Pollack Mihály által tervezett kastély parkját francia származású kertésze szinte földi paradicsommá varázsolta. Leánya, Csapó Ida, még Bécsben is gyakran gondolt gyermekkorára, melyet ezen a kies fekvésű területen töltött, és hálásan emlékszik vissza a francia kertészre is.

Publicisztikai tevékenysége sem elméleti szakemberre vall. Szervező munkája sokkal jelentősebb: tettei beszélnek cikkei helyett. Ha írt, mindig a segítő szándék vezette. Nyomtatásban megjelent írásait azzal a céllal fogalmazta meg, hogy ha tud valami újat, jobbat, azt kötelessége közölni másokkal.

Levelezése, és a Csapó család egész iratanyaga — hasonlóan a többi Tolna megyei család irataihoz — a kutatók őszinte sajnálatára, rendezetlen, és így hozzáférhetetlen, a Tolna megyei Levéltárban. Csapó személyiségéből, emberi nagyszerűségéből csak annyit ismerhetünk meg, amennyit nyomtatott munkái elárultak, és kortársai megemlítenek.

68