Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 1. szám - Balázs Kovács Sándor: A két Csapó Dániel

Nagy érdemeket szerzett az országgyűléshez benyújtott, a gazdasági egyesület által szerkesztett ,,Emlékirat” elkészítésében is. Ez az emlékirat a magyar gazdasági élet fellendítésének módozatait, a gazdasági szakoktatás lehetséges és tervezett módszereit, formáit tárta az országgyűlés és az egész magyar nemzet elé. A Magyar Gazda című lap az 1844-es évfolyam első számaiban ki is adta a következő címmel: „Emlékirat Magyarország törvényhozódhoz, a honi mezőgazdaság ügyében”. A szerkesztésben szerzett érdemeiről a halálhírét bejelentő méltatás is megemlékezik.

Csapó Dániel cikkei a Magyar Gazdában és a Gazdasági Tudósításokban jelentek meg. Mindkét lap a Magyar Gazdasági Egyesület kiadásában látott napvilágot. E társadalmi egyesület nagy érdemeket szerzett az ismeretterjesztés intézményes, rendszeres, következetes megszervezésével. Megjelenő kiadványai —• akár rendszeresek, akár alkalmiak voltak — a mezőgazdaság tőkés átalakításának lehetőségeit és szükségességét boncolgatták, illetve próbálták népszerűsíteni, átvinni a köztudatba.

Az egyesület létrejöttének kiindulópontja az 1826. évben Pozsonyban, az ország akkori fővárosában rendezett lóverseny volt. A nemességnek az első ilyen jellegű versengés annyira megtetszett, hogy Széchenyi István indítványára elhatározták évenkénti megrendezését, melynek lebonyolítására és megszervezésére egy társaságot alakítottak. Amikor 1827-ben befejeződött az országgyűlés, az ún. Pályafuttató Társulat székhelyét áttették Pestre. A különböző egyesületek (Állatmutató stb.) és a közben Állattenyésztési Társasággá alakult Pályafuttató Társulat összeolvadásából hozták létre a Magyar Gazdasági Egyesületet, mely elnevezést 1835-től használták. Elnöknek gróf Andrássy Györgyöt választották meg, alelnökké pedig azt a Széchenyi Istvánt, aki szinte a legtöbbet tette az egyesület létrehozásáért.

Az alapszabályokat Csapó Dániel dolgozta ki, akit az 1839. március 17-i közgyűlés elnökké választott, s e tisztséget halála napjáig viselte. Az egyesület komoly szerepet vállalt az ország gazdasági életének korszerűsítése érdekében, különféle állatbemutatókat szerveztek, ahol a jobbágyok nemesített állatai is díjat nyerhettek. Propagálták a mezőgazdaság gépesítését, bemutatva kiadványaikban a külföldön elterjedt új gépeket, eszközöket. Virágkora az 1840. esztendővel kezdődött, amikor a lóversenyek rendezését átadta egy külön erre a célra szervezett egyesületnek, tagjai pedig megalakították ismeretterjesztő szakosztályát.

Csapó általában a korszerű gazdálkodás külföldi újításainak, eredményeinek propagálására vállalkozott, vagy a saját birtokain — a mintagazdasággá fejlesztett Tengelicen — kipróbált és jól bevált gazdasági eszközöket, eljárásokat, módszereket ismertette. Első, általunk ismert cikke 1839-ben jelent meg. Ebben a rövid kis írásban a birtokán kipróbált és bevált méhészeti eszközt mutatja be méhésztársainak. A rajfogó kosarat tengelici kulcsára készítette, és véleménye szerint sokkal jobb, gazdaságosabb, mint az eddig használtak. Ezért ajánlja a méhészkedőknek. Érdekes, hogy cikkéhez még rajzot is mellékelt a könnyebb elkészíthetőség kedvéért. 1842-ben két cikke is megjelent. Az egyikben a külföldön már elterjedt „Herschl-féle” időjárásjósoló módszert ismertette (Herschel angol csillagász új módszeréről van szó), a másikban pedig egy német újság, az Allgemeine Gartenzeitung egyik cikkét elemezte.

67