Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 1. szám - Balázs Kovács Sándor: A két Csapó Dániel

az ország gazdasági életének fejlesztéséért, a közoktatás javításáért, valamint a reformtábor egyéb haladó követeléseiért.

Országgyűlési ténykedését azonban meghatározták a megye követi utasításai. Ebben az időben a követek az országgyűlés tanácskozásai során nem saját véleményüket mondták el, hanem a megye nemessége által közösen kialakított álláspontot kellett képviselniük. A közgyűlésen kialakított és megfogalmazott követi utasításokhoz híven kellett ragaszkodniuk. Így gyakran előfordult, hogy a követi utasítás ellentétben állt a követ személyes véleményével, ugyanis az utasítások mindig a megye pártjainak politikai erőviszonyaitól függtek. Ez az ellentmondás nem egyszer vezetett a követek visszahívásához, vagy lemondásához. Ezért igyekezett Csapó Dániel az alispáni székből úgy befolyásolni a megye politikai erőviszonyait, hogy a követi utasítások lehetőleg a liberális nemesség programjának jó részét tartalmazzák. Ebben hű segítője volt követtársa, Bezerédj István, kit ő vezetett be az országos politikába, ismertetett meg a reformellenzék vezető személyiségeivel.

Az 1832—36. évi országgyűlés során, a megváltozott erőviszonyok hatására a megyei közgyűlés pótutasításban mérsékelte a követeknek adott utasítást, s az álláspont megváltoztatása miatt Csapó — betegségére hivatkozva — lemondott követi tisztéről, de alispáni állását megtartva továbbra is a liberális nemesség követeléseit támogatta.

Politikai pályafutásáról már többen megemlékeztek, ezért itt inkább a „népművelő” Csapó Dánielt szeretnénk bemutatni, elsősorban cikkei alapján.

Nem írt összefoglaló, nagy szintézist a mezőgazdaságról, mint idősebb kortársa, Pethe Ferenc, inkább apróbb cikkekben hívta fel gazdálkodó társai figyelmét a maga eredményeire és újításaira.

Legjelentősebb munkája a szerkesztésében megjelent Gazdasági Kistükör. A Magyar Gazdasági Egyesület által kiírt pályázatra beérkezett munkákból állította össze a könyvet, mely a korszerű gazdálkodás módszereit, lehetőségeit népszerűsítette. A pályázat kiírásával és e kötet elkészítésével az volt a célja a gazdasági egyesületnek — amint az a bevezetőből kiderül —, hogy a díjat nyert pályamunkákból egy népszerű, közérthető iskolai könyvet adjanak az ország „szegényebb sorsú” polgárai (tehát a jobbágyok), illetve „azoknak fogékony gyermekei” kezébe, s ezáltal minél előbb és minél nagyobb eredménnyel terjeszthessék a korszerű gazdasági ismereteket.

A szerkesztő érdeme, hogy megtalálta az ismeretek közlésének azt a formáját, amely biztosította a könyv elterjedését, sikerét. A XIX. század első felében eléggé általános, kátészerű, kérdés-felelet formában foglalta össze a gazdasági jótanácsokat és a mezőgazdasággal kapcsolatos tudományok ismert tételeit.

A könyv annyira népszerű lett, hogy még szerkesztőjének halála után is több kiadást ért meg. (1845-ben már a hatodik kiadása jelent meg Pesten.) Jó néhány iskolában tankönyvként is alkalmazták, sőt Tolna megye nemesi közönsége közgyűlési határozatban javasolta a négy vallásfelekezet (római katolikus, református, evangélikus, görögkeleti) illetékes püspökének a könyv elemi iskolákban való oktatásának kötelezővé tételét. A felnőttek körében is szívesen fogadták, mert nagyon jól megírt összefoglaló kézikönyv volt az egyszerűbb földművesek számára.

66