Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 1. szám - Gaál Attila: Adalékok a fonográfos népdalgyűjtés történetéhez

mint ördöngősöket. A készülék elvéről mit sem tudó énekesek ilyetén megnyilvánulásain egyáltalán nem csodálkozhatunk, hisz maga Wosinsky is bevallotta, hogy amikor az első próbafelvételt visszajátszva meghallotta saját hangját, olyan sajátos érzés kerítette hatalmába, mintha tökéletes hasonmásával találkozott volna.

A fonográfos gyűjtés eredményeiről és tapasztalatairól Wosinsky a Múzeum Egyesület közgyűlésén a Sárköz népköltészete című előadásán számolt be, s az ott elhangzottakat később, az Egyesület 1902-ben kiadott évkönyvében nyomtatásban is megjelentette. Mai szemmel nézve ez az előadás korántsem nevezhető magas szakmai színvonalúnak. Mégis olyan érdekes adalékokkal szolgál a Sárköz népművészetéről, mint például a „játszó” rövid, hangulatos és nem utolsósorban elég korai leírása. Megőrizte számunkra az őcsényi Dallos Kata nevét is, „ki nagyon szaporán faragta a verseket”, már nevével is bizonyítva, hogy a teremtő egyéniségek szerepe nemcsak a ruházkodás, a népi öltözködés terén végbemenő változások kapcsán mutatható ki, de évtizedeken át meghatározója lehetett egyegy falu zenei fejlődésének is.

A gyűjtött dalokat Wosinsky sajátos, tárgyiasult szemlélettel csoportosította a „földművelés”, a „katonáskodás”, a „templom”, a „viselet” és a „pipere-czjkkek” témakörök szerint. A bemutatott dalok is ezt a csoportosítást szemléltetik:

A katonáskodásra:

Katona vagy kisangyalom a’ lőttél En érettem fényes kardot kötöttél Felkötötted értem fényes kardodat A jó Isten viselje hát gondodat.

Ferencz József ha elviszed a babám, Három esztendőt tenálad kiszolgál, Három esztendőre azért visszajössz, Addig nekem más szeretőm nem is lösz.

A viseletre:

Arany almás az én selyem keszkenőm, Van is nekem nyalka bársony czipellőm, Sír a föld is, amerre én eljárok,

Legény legyen, a kivel szóba állok.

Van én nékem körül rostos kötényem, faj de gyöngyén élem leány életem, Hozzám járnak a legények mulatni,

Jaj Istenem, hogy kell elfelejteni.

62