Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 1. szám - Gaál Attila: Adalékok a fonográfos népdalgyűjtés történetéhez

Hogyha egyszer menyecske lesz a lányból, Magas kontyot kerekít a hajából,

Magas kontyát jaj de sokan megnézik, Szeretőjét a leányok irigylik.

Az első évben végzett gyűjtés eredménye 40 henger, azaz megközelítően 80 népdal volt. Ezeket még éveken át nyilvántartották a múzeum néprajzi gyűjteményében, a későbbiekben azonban sajnos nyomuk veszett. Hogy miért szakadt félbe ez az ígéretes munka, ma még nem tudjuk pontosan. Csupán sejthető, hogy Wosinsky új, nagy felelősséggel végzett megbízatása,,— a miniszter 1901-ben a magyarországi múzeumok régészeti gyűjteményeinek felügyelőjévé nevezte ki, — és az ezzel járó szüntelen utazás volt az, ami haláláig minden szabad idejét lekötötte. Ezen túl valószínűleg anyagi természetű gondok is hátráltathatták a munkát, másként nehezen képzelhető el, hogy munkatársai közül legalább a kiváló Kovách Aladár, — aki ezekben az években a néprajzi osztály őre, majd Wosinsky halála után a múzeum igazgatója volt, — ne folytatta volna a gyűjtést.

A megindult munka tehát félbeszakadt, még mielőtt igazán eredményessé válhatott volna, s megmaradt csupán a kultúrtörténeti érdekesség szintjén. Annyit mégis bizonyít azonban, hogy Vikár Béla nagyszerű felfedezése már Bartók és Kodály fellépése előtt is követőkre talált Magyarországon. Azt, hogy ez nem véletlenszerű kísérlet volt, hanem tudatos, tudományosan megalapozott cselekvés, jól igazolja Wosinsky néhány gondolata, melyeket a fonográfos gyűjtés fontosságáról mondott: „Abszolút hiteles documentum . .. csak a phonograph lehet, benne van ebben a szöveg, a kiejtés, a hanghordozás, a rhitmus, a melódia, szóval minden és pedig kétségbevonhatatlan, hiteles alakban. Ha még oly gikszeresek is a felvételek, de nagybecsű adatok, mert a múzeum szolgálatában nem a mesterkélt szépséget, hanem a hitelességet kell keresnünk.”