Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 1. szám - Fodor András: Szekszárd, 978 és más versek

VÁLTOZATOK A SZÖKESÉQRE

1.

Honnan van benned ennyi fény? Csak úgy vakít az arcod.

Oly hamvasan dereng, ragyog a bőröd, mint a hó.

Kék, tükrös szemed rése közt úgy csillan szerte szét a derű, ahogy a sás közül bizserget fényt a tó.

Szád szögletében eleven mosoly feszeng, fehéren villanó fogad élein hintáz a nevetés.

Homlokodra is fut a fény, szőke hajadba fekszik, bujkál a dús fonatban mély aránylik mint a méz.

Honnan van benned ennyi fény, a hangod is sugárzik.

Pengézve vált hűvös féhért a lábad, hogyha lép.

Te Fényeske! — így hívlak én, Mert fény vagy, csupa fény vagy. Oly félve nézlek mintha csak napba hunyorganék.

2.

Az ajtó mögött, hallom nyitva a rádió.

Népdalt énekel egy nő. Szőke a hangja. Kijev szól tán, vagy Koppenhága, esetleg Lódz, vagy Tallin.