Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 1. szám - Molnár István: Az eltűnt idő sodrában - Egy NEKOSZ-szervező feljegyzéseiből

kező hír közölte jövetelemet és munkámat: „A budapesti Györffy István Kollégium által kezdeményezett Népi Kollégiumok Országos Szövetségének vármegyei szervezője, Molnár István Györffy-kollégista megérkezett Szekszárdra azzal a feladattal, hogy őszre ioo szegényparaszt és munkásifjú kollégiumba jutását szervezze meg.”

Azt hiszem, az első napon ilyen eredményt nem mindenütt ért el egy kollégista. Ez megnyugtatott.

Szekszárd, 1946. július 25. Csütörtök

Ma reggel megírtam a cikket. Tördelését is én beszéltem meg a nyomdászokkal. A nyomdászok nagy része szocdem és az egyik öreg szaki szerint nem is lehet más, mert az SZDP már 70 éve harcol a munkásokért. Azért van köztük kommunista is.

A Megyei Földhivatal vezetője Dr. K. J., Kardos nevére szintén barátságosan fogad. A földművesszövetkezetek szervezését azonban igen nehéznek tartja a nyáridő és a sváb telepítések fejetlensége miatt. Pénzhiányról és közlekedési nehézségről panaszkodik. A mérnökök 3 hónapja egy fillér fizetést nem kaptak így azután valóban nehéz dolgozni.

Mától kezdve az MKP konyháján étkezem.

Délben bemutatkoztam a városi kapitányság vezetőjénél és a vármegyei helyettesénél. Megígérték, hogy amikor kiszállnak és van hely, elvisznek engem is autójukkal. Itt jöttem rá, hogy a város értelmisége körében igen nagy a szociáldemokrata túlsúly. A tanárok közül 5—6 is szocdem, bár ezek között nagy a B-lista félelem. Már érkezésemkor azt beszélték, hogy a városházán is csak 2 ember maradt! Természetesen ez nem igaz, csak a reakció suttogja, érthető érdekből.

Délután B. Ottóval végigtekintettük a várost a dombról. A kilátás a hatalmas park gondozottságát mutató „decsi alföldre” nyílt. A nyílegyenes Keselyűs! út, a hatalmas lombozatú gyümölcs- és díszfák valami angolkertre emlékeztettek A hegyoldal gondozott, tiszta szőlőföldjeivel, arányos elosztásaival a Babits-i formaszépséget juttatta eszembe. Babitsot sajnos igen kevesen ismerik a városban! Délután 5 órakor a rádióban meghallgattuk a munkáspártok Forint-gyűlésének a közvetítését, ahol Rákosi és Szakasits beszélt. . .

Prantner felkért, hogy a vasárnapi szekszárdi gyűlésen beszéljek. Egyelőre nem vállaltam, mivel további, adatgyűjtő tárgyalásaim elől nem akarok elzárni egy pártot sem.

Este a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság budapesti kongresszusának volt a beszámolója. Megjelentek összesen 10-en. Ebből 4 munkás, 4 diák, 2 tanár. A szebb élet megteremtése, a tudomány, a művészetek ápolása csak ilyen érdeklődést keltett az emberekben, a fiatalokban?! Ugyanezen idő alatt egész sor érettségizett diák lézengett a Korzón.

A beszámoló a MADISZ-székházban volt, valamikor a leventeotthon. Itt is megvan tehát az a sok helyen tapasztalt kép: az úri kaszinó a KP-é, a leventeotthon a MADISZ-é. A díszes külső azonban nem áll arányban a tartalommal.

39