Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Molnár István: Az eltűnt idő sodrában - Egy NEKOSZ-szervező feljegyzéseiből
A MADISZ ma még inkább csak szórakozóhely. A parasztok a tanyán, munkások nincsenek. Az értelmiségi fiatalok helyzetét pedig a következő statisztika mutatja: a gimnázium 150 diákjából 9, a 24 érettségizettből 1 MADISZ-tag. Érdeklődésemre azt felelték, hogy egy tanár kellene, aki összefogja őket. Hogy ők maguk is csinálhatnának valamit, arra nem is gondolnak. B-lista gondokról panaszkodnak a nagyobb diákok, de semmit nem tesznek azért, hogy az a helyzet, amely az értelmiséget a B-listához juttatta (népellenes, antidemokratikus, getryélet), valahogyan megszűnjön és valóban a népért dolgozó értelmiség jöjjön létre. A beszámoló után Dr. A. L. gimnáziumi tanárral és T. N.-nel, a Szabad Művelődés vezetőjével beszélgettem. Reménytelennek tartották az értelmiség megmozdítását. A parasztság szerintük tunya, nem akar tanulni. Nem veszik tudomásul, hogy egész napos mezei munka után nehezen lehet újságot olvasni. Ugyanakkor a városi értelmiségből pl. a Gorkij-ünnepségre csak 15 ember jött össze. A szocdem Dr. A. L. szerint, az értelmiségiek még mindig nem számolták fel kiváltságos helyzetüket és a fehérlovas Horthy-romantikát sajnálják. Szekszárd, 1946. július 26. Péntek. Tanúja voltam annak, amikor a Kommunista Párt járási titkára két félénk parasztembert gyávaságuk miatt kidobott a pártból. Ha félnek, nem akarnak tagok lenni, menjenek! A KP-ben elég sok a fiatal vezető és ezek majd mind pestiek. Lelkesek, fáradhatatlanok és harcos közösségi emberek. Délben elmentem a városi és vármegyei tisztviselők konyhájára. ínségkonyha, egytál étellel, amelyet a Vöröskereszt és a város tart fenn. Alispán és főjegyző is ide jár enni — mondják a tisztviselők, hogy szegénységüket gentry-módra palástolják. Délután az MKP és FKP járási titkáraival Öcsényre és Decsre mentünk motorral. ök Forint-gyűlésre hívták össze az embereket, én pedig a földművesszövetkezetről érdeklődtem. A táj tanyarendszere hasonlít a mi gyulai tanyavilágunkhoz, csakhogy itt nem lehet akácfát látni. Az utak mentén mindenfelé szilva- és almafák. Utunk Decsre vezetett tovább. Itt az MKP szétesőben. Eddigi vezetői korruptak voltak. M. Károly járási titkáruk nagyon leszidta őket. Viszont ezzel már a KP-t hosszú időre lehetetlenné tették. Most a vezetést és szervezést egy Párizsból hazatért munkás: K. K. vette kézbe. Igen képzett, a közigazgatásban is használható, ö már a falusi orvossal is tárgyalt, aki szimpatizál és Vadas Sára látogatása óta hajlandó belépni a pártba. Itt a kisgazdákat nem találtuk otthon. Végül a jegyző feleségénél kötöttünk ki. Bizalmatlan volt velünk és elképzelhetetlennek tartotta, hogy kommunista, kisgazda és parasztpárti együtt járjon. A faluban majdnem összemarták egymást, különösen a parasztpártiak és a kisgazdapártiak. A decs-szállási tanítóhoz mentünk tovább. Gyönyörű lakása van. Amikor megérkeztünk, éppen a disznóit etette, legeltette. Szellemi tunyaságról és közömbösségről panaszkodott. Amikor a télen a lánya és veje gazdasági szakoktatást 40
