Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Pákolitz István: Bögrésdiákok
reggelen, mikor bokáig érő hóban bandukoltam a kanonoki házba, arra gondoltam: milyen jól fog esni a jó meleg bögre tej... * * * Töprengésre adott okot viszont az a kis cédula, amit érkezésünkkor a Bálványosiék kapuján láttam, és azóta, erre-arra jártomban igen sok ház kapuján fölfedeztem. A kartoncédulára, amit a kapufélfára rajzszögeztek, ez volt nyomtatva: „Ezen házban a koldulást megváltották, azért itt koldulni tilos! A „koldulni tilos” ritkásan volt szedve, alá is húzták jó vastagon. Hogyan lehet a koldulást megváltani? Otthon egyetlen házon se láttam ilyen megváltásos cetlit, sem nyomtatottat, sem pedig kézzel cirkalmazottat. Bálványosi Imre, az öregprücsi, aki már két éve maturált, de állást nem kapott és beiratkozott a Tanítóképző negyedik évfolyamába, elmagyarázta nekem ezt a koldulásmegváltási dolgot. Az a háztulajdonos, aki nem akarja, hogy lépten-nyomon becsöngessenek, vagy bezörgessenek hozzá a koldulok, tekergők, cigányok, tolvajok, dologtalanok és egyéb istentelen elemek, avagy tényleges munkanélküliek, az minden hónapban io, azaz tíz pengőt fizet a városi kasszába; ezzel az összeggel megváltja a koldulást. Vagyis kiteheti kapujára a „Koldulni tilos !”-cédulát, hogy a kéregetők lássák, miről van szó. Van aki nem veszi észre a kiírást, vagy oda se figyel, mi is van kiírva, esetleg nem is tud olvasni; netán elolvassa, de rá se ránt a tilalomra, csak azért is bebattyog kéregetni a Jézus szent nevében. Hátha nem dobják ki. Akad olyan eset, hogy az erőszakosabbjának sem teszik ki a szűrét; Öregprücsi fölhozott egy esetet, amikor a koldus még szemtelenkedett is a háziasszonnyal: amikor a többszöri felszólításra se akart tágulni és az asszonyság a süprűért nyúlt, őkoldussága — célozva kitartó ügybuzgalmára — odavágta az asszonynak: — Szemérmes kódisnak üres a tarisznyája! A szívhez-szólóan rimánkodni tudónak szívesebben adnak; gyakoribb azonban, hogy elzargatják a hívatlan vendéget. Elrettentésül néha a házőrző ebet is mozgósítják. Akad oly szemtelen is, aki a karaj kenyér mellé szalonnát is kunyerál, koldus létére. öregprücsi, a „kistanítóúr” hozzátette, hogy a befizetett io pengőből tartják fönn a szegényházat. . .. Koldulni tilos. .. És a bögrésdiák? Annak nem szól a tiltó kiírás? Nyilván nem, mert különben már régen kiebrudaltak volna bennünket a jónál jobb módú portákról. Maga a bögrésdiák-nevezet árnyaltabb, finomabb, mint a régebbi szolgadiák, vagy koldusdiák. Bár a szolgadiák, ahogy a neve is mutatja, megszolgálta a kollégiumi kosztot, lakást, mert a gazdag úrfiak gúnyáját és egyéb vackát rendben tar-35
