Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 1. szám - Pákolitz István: Bögrésdiákok
Hát ha még azt tudnák, hogy az „Emese álma” c. olvasmányban nagy igyekezetemben és tudálékoskodásomban „Emezé”-nek olvastam az Emesét! A Valter Laci napokig vihogott rajtam: még azt se tudom, hogy ősanyánk nevét úgy kell kiejteni, ahogy írva vagyon. . . Feszengtem más miatt is. Nadrágom csaknem lábszárközépig ért, s a térdem alatt úgy harmonikázott, akár a kályha könyökcsöve; (nem hiába az elnevezés!) annak idején nem kellett volna kifigurázni a Szijjártó Jóskát a kályhacső nadrágja miatt; most én is pironkodhatok, hiszen a szomszéd Pubié olyan kurtára sikeredett, hogy csaknem kilóg belőle a pilinkója. Béla-Kisprücsi kézcsókja, meg a Pubi arasznyi nadrágja éppen elég volt mára; ha ez így megy tovább, aligha fogok sok kenyeret pusztítani ebben a városban. Ordas-Porsi is nagyágyból kelt, eléggé fönnforgó hivatalnok a papája; Pubiék sem a szegényházból jöttek, noha árvák; itt laknak szemben valami rokonféléjüknél, a Duhl kisasszonyoknál. A Bálványos! gyerekek is úrifiúknak számítanak, noha szabómester az apjuk, de nem azt mondják: apa, vagy papa, hanem: apika; én ezt a megszólítást annyira utálom, hogy a világ minden kincséért nem tudnám kiejteni. A két nagydiák, a Tuna meg a Gazsi nem úrigyerekek, éppen olyan bögrésdiákok, mint én. A Gazsi pl. a Nagyszemináriumba jár kosztra a teológusokhoz, s neki a terítés is kötelessége, még jó, hogy mosogatni nem kell. A holnap érkező Szultán Jancsinak valami csendőrféle a papája, úr-e, nem-e, nem tudom, de biztosan nem szegény ember: a Jani gyerek nemcsak kvártélyos lesz a Bálványosiéknál, de itt is fog kosztolni. * * * Régi divat itt a szegénydiákok ingyenkosztra fogadása. Persze csak a jobbmódú polgárcsaládok fogadhatnak diákot sorkosztra, vagy olyan rangos nagypapok, mint az én befogadóm, a Rechner méltóságos úr, vagy a Tuna kosztadója, a Wiederkher kanonok úr. A sorkoszt azt jelenti, hogy reggelit úgy eszik a diák, ahogy éppen tud, mert reggelit a családoknál nem adnak; nekem külön szerencsém, hogy pont kanonoki házhoz kerültem: a kanonok uraknál reggelit is kap a bögrésdiák. Akinek nincs ilyen szerencséje, tehát nem papi háznál kosztol, az reggelire befalja az előző napi vacsoramaradékot. Ha nincsen ilyesmi, akkor megiszik az illető egy pohár vizet, ezzel kész a früstük. Az ilyen reggelivel persze nehéz lehet kihúzni délig, egyóráig, esetleg fél kettőig, amíg kiszabadul a diák az iskolából és mehet ebédelni. Ebédet az arra a napra előírt helyen kap a diák, mindennap másutt; ügyvédnél, orvosnál, tanárnál vagy ahol éppen tudott szerezni helyet. Az „előírt” azt jelenti, hogy nem illik összekeverni a helyeket. Nem egy akad, aki özvegy parasztnéninél kap ingyenebédet, olykor vasutasnál, postásnál; Nagyprücsi olyat is tud, aki suszterhez, egy másik fiú pedig asztalosmesterhez szörkőzött be sorkosztra. Mindenképpen azok a diákok járnak jobban, akik egy-egy főpapi házba evickéltek be, mert a reggelin túl azt az előnyt is élvezik, hogy napra-nap ugyanoda járhatnak, nem kell spekulálni, hova is menjenek. Akik 32
