Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 1. szám - Sz. Bányai Irén: Egy fénykép a fehérterrorról

„Azt mondták, hogy állítólag Horváth János, amikor a laktanyába egy bogyiszlai orvost meg egy fináncot behoztak, ez nagyon rajta vót, hogy ki kell őket végezni. A Farkas Jóskáról meg azt mondták, hogy a fináncnak vagy az orvosnak a kivégzés felfüggesztéséről szóló táviratot sinkófázta el. Mivel mi nem vótunk itthon abban az időben, ennyit hallottunk. Nekem meggyőződésem, hogy ez a gyerek, a Jóska, itthon se vót akkor, mikor az az agyonlövetés vót. Együtt mentünk el vöröskatonának. Legfeljebb úgy lehetett itthon, hogy szabadságot kapott. Ügy is hallottam, hogy ezt a gyereket az anyjuk nevibe akasztották fel, mert az a kisebbik gyerekkel terhes vót; olyan csúfságot mégsem akartak csinálni. Lehet, nem is tudták róla, hogy vöröskatona vót.”

„Hirtelenjében jöhetett ez a kivégzés. Ahogy ezek vonultak, hagyták maguk után a halottakat. Mentek Paksra, Dunaföldvárra is. Mentek a Balaton felé is. Szemet szemért ment ez, bosszú vót ez az egész. Riasztásnak csinálták; akit elkaptak, annak vége lett. Sajnáltuk szegényeket, hogy így jártak, de hát mit tehettünk!”

„Asztalos vót a Horváth János, nagy pártember vót... A mostani gimnáziumnál kivégezték a bogyiszlai orvost meg egy fináncot, akkor az laktanya vót. A gyerek, állítólag, kitűzött egy vörös rózsát annak a megölt bogyiszlai orvosnak, és azt mondta:

— Ha az életben nem vót ál vörös, legyél halálod után!

Hogy pontosan hogy vót, nem tudom, csak azt, hogy kitűzött neki egy piros rózsát.

24