Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 3. szám - Tanulmányok Tolna megye Történetéből Vili. (Halász Péter)
XVIII. század, különösen pedig a reformkor eseményeit. A mélyfúrásszerű vizsgálat bemutatja, hogy a kezdetben teljesen formális országgyűlés a meglevő állapotokhoz való passzív ragaszkodástól miként halad fokról fokra a kezdeményező, progresszív magatartás felé. E két tanulmány olvastán szinte a szemünk előtt nő fel a megyei delegáció hivatala magaslatára, hogy az 1850-as évektől már egyre inkább a nemzet valódi érdekeiben szót emelő, országos jelentőségű témákkal foglalkozó testületté váljék. A követeknek szóló utasításokban megfigyelhetjük a márciusi 12 pont szellemének kialakulását. Dr. Horváth Árpádnak a szabadságharc utáni évtizedek megyei önkormányzatáról szóló írása elsősorban leíró jellegű, ismeretközlő. Közelebb visz a társadalmi jelenségek megértéséhez, elsősorban az osztrák abszolutizmus megenyhülésével, illetve megtörésével kapcsolatos kérdések árnyaltabb megítéléséhez. A következő tanulmány T. Mérey Klára Tolna megye két világháború közötti gyáriparával foglalkozó munkájának második része. Ha meggondoljuk, hogy ebben az időszakban a megye lakosságának mindöszsze 1,1-1,3%-a volt gyári munkás, megkülönböztetett elismeréssel kell szólnunk arról a komoly ismeretanyagról, amit a szerző e témában összeállított. Ehhez kapcsolódik dr. Ambrus Attila dolgozata a megye utóbbi károm évtizedének iparosításáról. Bár a szerző fegyelmezetten őrizkedik a tanulságok levonásától, a száraz adatokon is átparázslik az a hallatlan küzdelem, amit a megye vezetői az ipartalanság öröksége ellen folytattak. Ezekre az erőfeszítésekre alapvetően jellemző volt a teljes gazdasági önállótlanság, valamint az igények és a lehetőségek makacs ellentéte. A fejezet lényegesen többet foglalkozik az iparfejlesztéssel kapcsolatos tervekkel, elképzelésekkel, javaslatokkal, szempontokkal és irányelvekkel, mint a hatalmas erőfeszítések nyomán születő, meglehetősen szerény eredményekkel. Nem kevésbé izgalmas témát dolgozott fel Somi Benjáminná: a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét az 1959-1961-05 években. írása újabb bizonyság arra, hogy a helyi események elmélyült vizsgálata nélkül országos szinten sem lehet kellő alapossággal megrajzolni a történelmi összefüggéseket. A szerző fontos részletekkel gyarapítja a „nagy tsz-szervezés”-re vonatkozó ismereteinket, nevezetesen a „kétszeri szervezés” alkalmasint máshol is meglevő, de nem ilyen egyértelműen érvényesülő jelenségeinek bemutatásával. Egy egész megye szövetkezeti mozgalmának konkrét adatok alapján történő elemzése óriási lehetőségeket rejt magában a kétségtelenül erős központi hatásokkal szemben (illetve mellett) megnyilvánuló helyi sajátosságok alapos megismerésére. Sajnos a tanulmány nem élt ezzel a lehetőséggel, meg sem kísérli a területi összehasonlítás módszerének alkalmazását. őszintén fájlaljuk, hogy ezt az oly sok izgalmas jelenség megismerésére alkalmas alapanyagot a szerző legtöbbször csak arra használja, hogy az országosan jól ismert jelenségek Tolna megyei meglétét konstatálja. Nem kevésbé nagy lehetőségeket szalasztott el a kötet utolsó írásának szerzője, dr. Máté János, aki a megye felszabadulás utáni társadalmának strukturális változását kísérelte meg bemutatni. A tanulmány nem koncentrál eléggé a kitűzött témára, s a társadalom szerkezetének változása helyett elsősorban az eltelt három évtized társadalmi-gazdasági fejlődését vázolja. Emiatt - úgy tűnik - inkább bevezetője, előkészítése egy a kérdés mélyére nyúló, a helyi jelenségek sajátosságait és tanulságait vizsgáló munkának. Ha egyetlen pillantással próbáljuk meg átfogni a Tolna megye történetéből való tanulmányok VIII. kötetét, jól érzékelhetjük, hogy ezek az írások egy nagyobb igényű megyetörténeti szintézis előmunkálatai. Mint ilyenek, alapvetően leíró jellegűek, ritkán vállalkoznak az összefüggések megfogalmazására. Végezetül nem hallgathatjuk el jó érzésünket, ha arra gondolunk, hogy milyen kitűnő segédanyagul szolgálnak ezek a tanulmányok a megyei általános és középiskolák történelemtanításához. Az országos történelem nem mindig egyformán vonzó eseményeinek olyan helyi — gyakran egyegy településhez is köthető - tartalommal való megtöltésére adnak fölbecsülhetetlen segítséget, amely elmélyíti és elszakíthatatlanná teszi egyrészt a tantárgyhoz, másrészt pedig a szülőföldhöz való kötődést. (A Tolna megyei Levéltár kiadása, Szekszárd, 1978.) HALÁSZ PÉTER * 77
