Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 3. szám - Egy tolnai halász mondja - lejegyezte: Szilágyi Miklós
Ion; akárhogy nyúltunk, nem maradt. Először a kanállal el kelletett vágni, csak úgy lehetett. . . Borzasztó egy étel vót! Egy fél óráig ettük azt a tésztát. Na — mondom — még így se jártunk. Ez meg röhögött, nevetett: Na, most kitoltam magával! Most kapkodjon! FÉLTEM, MER NEM VÓTAM KATONA 30-ig vótam Faddon napszámba. Én tíz fillérrel többet kaptam, mint a többi, csak nem szabadott tudni senkinek. Mer’ a nagybácsim azt mondta: Te tíz fillérrel többet kapsz! Hogy valahogy boldoguljunk, mer’ szegényesen valahogy meg kellett élni. Egy testvérem dolgozott, meg én, öreganyám a többivel volt, azok mind fiatalabbak voltak, nem tudtak még dolgozni. Mikor az iskolát kijárták a lányok, 12 éves korba, már mentek dolgozni a selyemgyárba. Mind ott dolgozott a selyemgyárba. A nagybátyám feles halász vót, oda vett engem is. Ott töltöttem az időmet egész 30-ig. A másik nagybácsim Gerjenbe révész volt, és megismerkedett ezzel a Bauerrel. Német vót, Baján tartózkodott, egy kis motorja vót. Azzal megismerkedett, és megkérte, hogy nem venne-e engem oda hajóslegénynek. Akkor az befogadott, 30-ban beszálltam a Bauerhoz. Szenet hordtunk, téglát hordtunk, ami jött. Én motorra kerültem, hárman vótunk a motoron. Egy év alatt be is tanultam annyira, hogy már utaztunk éjjel-nappal. Németországból kapták a motort, egy nagyobb motor vót: 120 lóerős, ennél a kis hajózási cégnél!... Jártunk Pestre, jártunk Komáromba, jártunk Cseszkóba, jártunk Jugóba . .. ö vámmentes olajat kapott, de akkor ki kellett menni a határon kívül. Visszajöttünk, akkor felhasználhattuk. Úgyhogy, amikor olajat vételeztünk, vagy Cseh-Komáromba mentünk ki, vagy kimentünk Jugóba egy fuvarral. Akkor vámmentes volt az olaj. Mert ez a gazdám, a kapitány — az öreg kapitány — az a Horthyval egy hajón vót, a tengeren vót egy hajón vele. Kapott letelepedési engedélyt itt, és dolgozhatott. Az mindenkit levert itt! A tolnai hajósokat, meg mindenkit lenyomott, mer hát ű olcsóbban tudott dolgozni. Az emberek azok mind Tolnáról vótak, majdnem. Tolnai svábokkal dolgozott ő, akikkel tudott beszélni. Mer’ mink is, az egész család, itthon is csak németül beszéltünk. Svábul. Nem úgy svábul, mint mondjuk a mözsiek, vagy a kakasdiak. Ez a tolnai német hasonlít az osztrákhoz, mert az osztrákokkal nagyon megértettük egymást. Itthol csak németül ment. Úgyhogy öreganyám nem is tudott semmit intézni, nekünk kellett menni, adófizetés vagy ilyesmi vót, elmentünk vele és tolmácsoltunk. Mert mi az iskolában magyarul tanultunk. 37-be ezt a Bauert otthagytam. Hét évig vótam ott, és akkor otthagytam. Nem azér’, hogy összevesztünk, vagy valami, hanem 120 pengőt fizettek az angolok. Az ember mindig iparkodott, ahol többet keresett.. . Danube Sél... Ez a Shell, aki most a benzinkutas! „Asztra-romana Danube Sél” ... Ott tanultam akkor románul, amennyit tudok. Nem sokat, de eladni nem nagyon tudtak mán. Mer’ vótak románok is, magyarok is, meg németek is, egybe, ezeken az uszályokon meg motorokon. Vót sok román. Egy uszályra rákerültem — egy tankra —, ott román kormányos vót, meg egy román matróz vót.
