Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 3. szám - Egy tolnai halász mondja - lejegyezte: Szilágyi Miklós

tünk halat ászt is csak annyit hogy ne maradion semmi a tányér volt egy szelet kenyér mert egy fatálból ettünk a halászat úgy volt hogy le értünk csónakkal Tolnáról sió torokig természetesen evezővel S—g-ra adigra már ot voltak a Fekete erdőiek a kosztjukért át attuk nekik és röttön hálót le és halászni menni hogy főzni tudjunk reggelit lemenet közbe ettük a sióba vizet a sióból ittunk pedig szenyesseb volt mind most dög-dög hátán természetes halászat után 2—3 órákkor főztünk ettünk mosogatás után elkészítettük a hálót éjszakára a tanyánk egy gömbölyű nád gunyhó volt körül falevélből ágyak a középén éget a tűz este 7 órakor volt az első tanya így ment minden tanya után 1 óra pihenés reggelig 6-ig 6 íj2 7 tájban indultunk halászni Keserűs tol a Torogig addig 2—3 óra volt újból főzni utána hálót készíteni éjszakára így halásztunk míg be nem fagyot újból csizmát már csak akkor vehettünk fel ha már derek voltak ha bár augusztusba a Rekesz meg szűnt és az éjszakázások is nagyjából de akkor reggel 3 órákkor indulás volt d. u. 2—3-ig. az idősebb testvérem gyárba járt én halászni 3 meg iskolás 1922 bogyiszlói rév nél halásztam valami vei könyeb volt mert gyalog jártunk haza minden héten szombat este i<)2yba Faddi halászok hoz kerültem és ot voltam télen nyáron egész 1930-ig azután hajóra mentem, ez volt a Sió toroki kezdet inas életem rg éves koromba mentem hajóra.)

MI A TÍZÉVES GYEREK?

1921-ben, tíz éves koromban, április végin, május elejin kerültem ki a Siótorokba, és ott vótam egész 21 őszig, míg a jég nem zavart el bennünket. Ott a Sió-toroknál rekesz vót, a hal nem tudott szökni. A Sióban halásztunk, annak idején még széles vót, most már csak az árok van.

A legrosszabb volt az éjszaka: minden órába föl kellett kelni; minden órába egy tanyát a rekeszre halásztunk. Egy órát aludtunk, egy óra múlva felkeltünk, tartott egy fél óráig a tanya, megint lefeküdtünk egy órára. Ez így ment reggelig. Nyolc órakor, fél nyolckor — attól függ, hogy alakult a munkánk — akkor vót a reggeli. Utána elmentünk halászni. Délben — sajnos — nem vót semmi, halásztunk délután 2 óráig, fél 3-ig, akkor hazamentünk, főztünk, ettünk. Mer’ kétszer ettünk naponta: reggelit és délután három órakor. így ment mindig, míg a rekesz bent vót. Mikor a rekesznek vége vót (vót úgy, hogy mán júniusba, vót úgy, hogy júliusba vót vége, a vízállástól függött), akkor csak nappal halásztunk.

Mikor áradás vót, akkor még nem vót bent a rekesz, csak mikor mán fönt apadást éreztek — vagy hallottak .. . Mer’ a hal érzi, olyan érzéke van, hogy ha be van zárva egy tóba, akkor is érzi, hogy... mittudomén: Regensburgba áradni kezd a víz... És akkor a hal megy ívásra. Májusba. Mikorra a víz apadni kezd, akkorra a hal leívott már, akkor menekül: megy le az Al-Dunára. Tehát el kellett rckeszteni, hogy ne tudjanak megszökni, hanem megfogjuk.

Később aztán a csendőrök tiltották, csak a felit szabadna rekeszteni. De a csendőrökkel doktor Isgum valahogy kicsinálta. Azt mán ők tudják, hogy intézték cl, hogy lehetett ott a Sió-toroknál egészen elrekeszteni. Akkor nem szóltak érte. Az ívó halat sem vót szabad megfogni.. . Májustól kezdve, mikor már le-62