Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 2. szám - Tóth Tibor: A mernyei uradalom a feudális rend utolsó szakaszában. (Balázs Kovács Sándor)

A gabonatermelés — annak ellenére, hogy főprofE volt — sohasem érte el azt a jelentőséget, amit más, korabeli uradalmakban. Ennek oka, hogy a gabonakonjunktúra idején fáziskésésében volt az uradalom, csak később tudott élni annak lehetőségeivel, hisz éppen a konjunktúra kellős közepén került a birtok a piaristák kezére. Ennek ellenére két alapvető üzemág, — a gsabonagazdaság és a juhászat — rendszerében működött az uradalom, e kettő mozgása határozta meg a gazdasági évek sikerét v.agy kudarcát. A gabonatermesztés technikai színvonala a század első felében alacsony volt: a gabonameny - nyiség növelését csak a vetésterület növelésével, extenzív módon tudták elérni. A század második felében sem történt lényeges szerkezeti változás, csak intervallumon belüli fejlődés. Még mindig az extenzív termelésbővítés dominált és csak halvány jelek mutattak az intenzív irányú átalakítás felé. Másképp fejlődött a juhtenyésztés. Növekedésének ritmusa hasonlított ugyan a gabonagazdaság mozgásához, az eltérések azonban kiegyenlítettebbek voltak. A mennyiségi növekedésben közrejátszott az is, hogy a reformkorban ebben az üzemágban sikerült a legjelentősebbet előre lépnie az uradalomnak. A juhállomány a tőke szempontjából is jelentős volt, hisz bármikor el 'lehetett adni, ha pénzszűkébe került az uradalom, ha sürgős beruházások voltak szükségesek. A jobbágyfelszabadítást követő évtizedek is nagy jelentőségű változásokat hoztak az állattenyésztésben. A század első felében a gyapjútermelés majdnem kizárólagos volt, majd lassan jelentőségéből veszített, és a század második felében a hústermelésre tevődött át a hangsúly, ami az állattenyésztési ágazat és az élelmiszergazdaság egyre erősebb kapcsolódását jelzi. Ekkor került előtérbe a szarvasmarha-tenyésztés is.

Kiválóan érzékelteti Tóth Tibor az uradalmi földhasználat kiterjesztésének, s ezzel összefüggésben a jobbágyság földtől való megfosztásának folyamatát. A folyamat kezdetét a jogi allodizáció, a házi kezelésbe vétel, a végét pedig a jobbágyoknak, majd a felszabadult parasztoknak a földtől való megfosztása jelentette. Az uradalom szempontjából ennek pozitív eredménye volt, hogy a jobbágyfaJlvak megváltakozása eredményeként befolyt tőke felhasználása révén a 'nagyüzemi fejlesztés lehetőségeit tudták biztosítani. (Meg kell azonban itt jegyezni, hogy az összegek jelentős része nem készpénzben, hanem kötvényekben folyt be.) Negatív hatásként említhetjük, — természetesen az uradalom oldaláról — hogy a termény- és pénzjáradékok megszűnése miatt lényegesen csökkent az eladható áruk menynyisége, ami kedvezőtlenül befolyásolta a beruházások mértékét.

A mennyei uradalom speciális sajátossága volt, (ami megkülönböztette a korabeli feudális gazdaságoktól), az önfogyasztás egyik elemének, a tulajdonosi felhasználásnak a nagysága. E sajátos helyzet abból eredt, hogy az uradalomnak kellett ellátnia a szükséges termékekkel a piaristák rendi és iskolai hálózatát. Ez előnyökkel és hátrányokkal is járt. Egyrészt állandó „felvevő piacot” biztosított, másrészt viszont „kényszer piacot” jelentett: akármilyen aszályos év volt, függetlenül attól, hogy termett-e gabona, el kéllett llátni a piarista rendházakat és iskolákat.

Nem lehet azonban célunk, hogy a kötetek eredményeit részletesen ismertessük. Inkább példaadó jellegükre hívjuk fel a figyelmet. Modellértékű vizsgálatai akkor is példaként szolgálhatnak minden uradalom és nagybirtoktörténet megírásához, ha számontartjuk: rendkívül szerencsés helyzetben volt a szerző. Szinte teljes forrásanyagból dolgozhatott, az érintetlenül együtt maradt levéltári adatbázisra támaszkodva tárta fel az üzemvezetés, a határhasználat, a növénytermesztés és állattenyésztés, a szőlészet, az erdészet, a foglalkoztatás és jövedelmezőség, egyszóval mindazon tényezők alakulását, amelyek a nagyüzemmé válás folyamatát meghatározták és jellemezték. A szerző is kiemeli, hogy: „A csábító lehetőséget ugyanis, hogy ti. a kutató egy évszázad alatt a magyar agrárfejlődés több korszaknyi eredményét