Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 2. szám - Az új magyar krónikás. (Tóth Gyula)

téneti vonatkozású szövegeket, ezek is inkább iaz úribéri viszony gazda­sági összefüggéseit, és különböző megjelenési formáit segítenek meg­ismerni. Hiányoznak a közölt anyag­ból az életformákat, elsősorban a paraszti életformát megsejtető for­rások, holott ezek gyakoriak a levél­tárakban. így pl. sajnáljuk, hogy nem találunk a kötetben paraszti testamentumot és a vele leginkább együtt járó vagyonleltárt; nem ol­vashatjuk a XVIII. századi határ­­perek sokféle emberi sorsot felvil­lantó vallomásait, valamint az úri­széki perek életformákat tükröző jegyzőkönyveit és levélmetléküeteit. Kár, hogy a falusi és a mezővárosi tanácsi protokollumok ezerszínű arca is csak egy fotókópián villan fel. (III./16.) Nem véletlenül tartotta hajdanán a köztudat Tolna megye területét Schwäbische Türkei-mek. Ennek el­lenére a varsád! v iss za v á n dóri ás i nyilatkozaton kívül alig olvashatunk valamit a mérnetek letelepítéséről és életéről. Szegényes a mezővárosi cé­hek emlékanyaga Is. Természetesnek vesszük, hogy a közreadott középkori és a törökkori szövegek általában fordítások, kö­vetkezésképp modem nyelvezetűek. Nem ez a helyzet az újkori szöve­geknél, ahol néha nehéz eldönteni, hogy archaizált nyelvezetű fordítás­ról, vagy modernizált, átdolgozott magyar forrásról van-e szó. Ezért a levéltári jegyzetek után, akárcsak egy betűjellel, jó lett volna utalni arra, hogy a közölt szöveg eredeti­leg milyen nyelvű volt. A fényképek, fotókópiák és a tér­képvázlatok jól szolgálják a kötet mondanivalóját. Hasznos a könyv végén lévő szómagyarázat is. Fölöt­tébb hiányzik azonban a helynév­­mutató és a tárgymutató. Ezek nél­kül forrás-őserdő a kötet, amelyben nagyon nehéz tájékozódni. Talán ezt még lehet pótolni a második kötet­ben. Észrevételeink számát több apró­sággal gyanapíthatmánk, (pl1, az ara­tóbandák cséplőcsapatra cserélésé­vel — III/15. kép. III/121. sz. szöveg, stb. — vagy a kilométer szó közép­kori oklevél fordításban való szerei peltetésének ainakronisztikusságá­­val.) — de az ilye® felsorolásnak nem lenne különösebb értelme, és nem ez a célunk. Ez idáig is sokkal inkább az erényekre kellett volna figyelmeztetnünk. Magára a dicsére­­ites vállalkozásra, a kötet várható szakmai, oktatási és közművelődési jelentőségére. Azokra a szellemi ér­tékekre, amelyeket a könyv szerzői a kis számú beavatott kutató birodal­mából kiemelitek és közkinccsé tet­tek. A kötet megszületése Tolna megye közművelődésének jelentős esemé­nye. Fontos határkő a helyismereti kutatás történetében, valamint a történelem oktatás és a történelmi ismeretterjesztés fejlődésében. Hasz­nos adatokat közvetít az egyetemes magyar történetírás számára is. Kö­szönet érte az alkotóknak, a kiadó levéltárnak és a megjelentetés költ­ségeit fedező megyei tanácsnak! Re­mélhető, hogy a könyv hatékonysága hamar megmutatkozik, és kedvelt olvasmánya lesz a szűkebb hazájuk iránt érdeklődő Tolna megyeieknek. (A Tolna megyei Levéltár kiadá­sa, Szekszárd, 1978.) BÁRTH JÁNOS Az új magyar krónikás Czakó Gábor, a Decsről elszár­mazott író, 1970-től 1978-ig hét könyvet írt; ez másképpen: nyolc év alatt 1791 oldal. Már számszerű­ségében is tiszteletre méltó. Ehhez még csak annyit, hogy 37 éves, és a szépen alakuló életművet dráma és számtalan cikk kerekíti. Kisregénye (A szoba), majd no­velláinak és meséinek gyűjiteménye (Emberkert) után megjelent Indula­tos jelentések felkeltik a figyelmet. A szakszerű felmérések nyomán ösz­­szeállítatt szociográfiai -riportok iz­galmasan szólnak a napjainkban lé­tező, közérzetre rombolóan ható 67

Next

/
Thumbnails
Contents