Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 2. szám - Évszázadokon át. (Bárth János)

Évszázadokon át

Több minit félezer oldalas könyv fekszik ellőttem. Benne számozva és katonás rendbe szedve történelmi adatok sorakoznak: több évszázados birtokviták iratai, krónikarészleltek, összeírások, levelek. Nyomok és mérföldkövek. Egy Duna menti táj régi életének korjelzői és sorsformáló dokumentumai. Közös jellemzőjük, hogy valamennyiük Tolna megye múltjának egy-egy részletét villantja fel. K. Balog János szerkesztő és a négy szerző: Érszegi Géza, Vass Előd,

Hajdú Lajos, Kisasszondy Éva olvasókönyvnek szánták tiszteletre méltóan terjedelmes, imponáló külsejű könyvüket. A Tolna megyei Levéltár, a bevezetőben leírtak szerint, elsősorban azért jelentette meg a kötetet, hogy gyakran forgatott, fontos kézikönyvet adjon a történelem tanárok, valamint a helytörténeti-honismereti klubok vezetői kezébe. Nem utolsó sorban persze arra is törekedtek, hogy hasznos olvasni valót közvetítsenek a pátriájuk múltja iránt érdeklődő, olvasgató Tolna megyeieknek.

Az „Évszázadokon át” címet viselő kötet jelentőségét növeli, hogy Tolna megye azon kevés megyék egyike, amelyeknek múltjáról ez idáig nem készült összefoglaló történeti feldolgozás. Az utóbbi években ugyan jelentős előmunkálatok születtek — hadd utaljunk itt a levéltári tanulmánygyűjtemények sorozatának nyolc kötetére és a múzeumi évkönyvekre — de ezek jellegüknél fogva egy-egy terület résztémájának feldolgozására vállalkoztak. A most megjelent olvasókönyv Tolna megye kilenc évszázadát próbálja átfogni, természetesen, nem a mindenre kitekintés és a teljesség igényével. Nem történelmi tanulmányként kíván hatni az olvasóra, hanem a dokumentumok erejével próbálja felidézni az egymást követő történelmi korok levegőjét, hangulatát, eseményeit, változásait.

Az egyes korszakok közreadott szövegeit rövid tájékoztató tanulmányok vezetik be, a szövegek után pedig apró betűvel szedett, tehát jól

elkülönülő magyarázatok olvashatók. Különösen alaposak és tanulságosak Érszegi Géza megjegyzései a Mohács előtti kor forrásaival kapcsolatban. Kár, hogy a megjegyzések „elfogynak” a kötet végére. Az utolsó részben alig fordulnak élő, pedig itt is akadna magyarázni való a nem történész olvasók számára.

Az időrendben közölt források első csoportját Érszegi Géza válogatta. Nehéz dolga volt, mivel egy fölöttébb elpusztult megye kevés emlékű félévezredét kellett megidéznie. Vállalkozása sikeresnek mondható, mivel jellemző, tanulságos, jó szövegeket szedett csokorba. A fölöttébb roszszui ismert török kor másfél évszázadát Vass Előd igyekezett megjeleníteni az olvasó előtt. Ütleírások, jelentések, levélek, török rendelkezések és összeírások vallanak ezekről a nehéz időkről. Egy résizüket eredetiből maga Vass Előd fordította, így ezek korábban ismeretlen török kori dokumentumoknak számítanak és számot tarthatnak a szakkutatás érdeklődésére is. Az új honfoglalás évszázadát, a XVIII. századot bemutató Hajdú Lajos, valamint a reformkort és az 1848/49-es szabadságharcot feldolgozó Kisasszondy Éva másfajta nehézségekkel találták szembe magukat, mint szerzőtársaik. Az újkorban ugyanis a korábbi időkhöz képest óriási méretekben megnőtt a történeti források száma, és iaz olvasó^ könyv újkori fejezeteinek összeállítói a bőség zavarával küzdöttek. Nagy mennyiségű irat közül kellett kiválasztaniok azt a keveset, amely legjobban jellemzi Tolna megye XVIII—XIX. századi históriáját. Természetesein minden ilyen válogatás egyéni ízű, mondhatnánk bizonyos fokig önkényes. Következésképp a kívülálló könnyen találhat benne a maga szempontjából hiányolni valót. Pl. e sorok írója úgy érzi, hogy a XVIII—XIX. századi fejezetek túl politikaitörténet-centrikusak, illetve a szükségesnél jobban kötődnek az iskolai oktatás témáihoz. Bair a XVIII. századi fejezetben gyakran találunk gazdaságtör66